Csillag Királyság

Larabell's POV:

Visszamentünk a hintóba majd mentünk tovább. Egyre inkább érezni kezdtem magamban azt a tipikus "otthon édes otthon" érzést.
Az ég sötét volt de tudtam hogy reggel van. Itt mindig sötét van viszont ha reggel van akkor csak simán sötétkék az ég,ha este van akkor meg éjfekete.
Az egyik erdőben vágtuk le az utat hogy a palotába érjünk. A fák csillogtak,a törzsük lila színű volt. Levendula lila főnixek repültek az égen. Itt nálunk gyakoriak a főnixek. Sok bukkanó volt az erdőben ami össze vissza dobálta a hintót.
-Nicole mi volt az a hang amit hallottál?-kérdeztem
-Nemtudom. Nemtudom beazonosítani hogy ki lehetett. Csak hallottam.
-Fiú vagy lány hang volt?
-Nemtudom. Olyan volt, mintha az a hang messze lett volna de közel hozzám.
-Fura-állapítottam meg. - Csak a nevedet
mondta vagy még mondott valami mást is?
-Valamit még mondott de nem értettem hogy mit.
Arra kaptam fel a fejemet hogy Theo megállt. Kiszállt és körbenézett.
-Mi történt?-kérdezte Nicole
-Asszem eltévedtünk. Nem tudom hogy hol van a kastély pedig tanították nekem hogy mi hol van.
Felnéztem az égre. Sötétedett.
-Álljunk meg itt és rakjunk tábor tüzet vagy nemtudom-dobtam fel az ötletet.
-Okes. Keressetek ágakat vagy nemtudom.-felelte Theo.
-Okes.
-Én megyek erre. -mondta Nicole majd el is ment.
-Okes én addig itt maradok Theoval.

Nicole's POV:

Az égen ezernyi csillag világított de nem tudtam hogy mennyi lehet az idő. Larabell azt mondta hogy itt mindig sötétség van csak a csillagok meg a hold világítja meg az égboltot. Szuper.
Nem sok faágat találtam. Igaz hogy erdőben voltunk de most nem fogok kidönteni egy fát csak azért hogy egy éjszakára tüzet rakjunk. Plusz, én amúgy sem tudom irányítani a természetet.
A szél egyre jobban elkezdett fújni. Fáztam. Éhes is voltam. A fejem is fájt hisz csakis sötétség volt. Megláttam egy világító lényt. Nem tudtam milyen fajtájú lehet de hasonlított egy nyuszira. Odaugrált hozzám és én megsimogattam. Lila szemeiben bolygókat véltem észrevenni,a szőre fehér színű volt ami ugye világított. Az orrocskája is rózsaszínan csillogott.
Egy hang szólalt meg a fejemben: Fuss!
Nem az a hang volt ami ott a tengerpartnál szólt hozzám hanem ez valami más volt.
Pár percig még faágakat keresgéltem,közbe a nyuszó még mindig engem követett majd belém csapott az az érzés hogy valaki figyel. Körülnéztem de nem láttam senkit.
Pár pillanattal később valami elkezdett folytogatni. Olyannyira szorított magához hogy alig kaptam levegőt.
-Mekkora hős lehetnék ha megölném a Víz utolsó leszármazottját-mondta nyávogva egy női hang. Egy boszorkány.
Megfordultam és a karja elengedte a nyakamat. Nem volt nálam a jogar. Csak egy kard volt nálam meg a még mindig bennem lakkozó egy kis vízerő. Nem volt most nagyon energiám így nem használhattam az erőmet.
A boszorkány szinte úgy nézett ki mint én. Gesztenye barna haja volt,szépségpöttyel az arcán. Pont ugyanúgy mint nekem. Barna szeme volt és kreol bőre.
-Miféle boszorkány egyed vagy te?
-Illúzionista. Olyat tudok mutatni amit az emberek látni akarnak.
-Miért nézel ki úgy mint én?-kérdeztem
-Hogy ne tudj meg megölni mert hogy nézne már ki ha saját magadat megölnéd?-mondta kényesen.
-Azért én nem vagyok ennyire idióta mint te-vicsorogtam majd támadtam.
Egymás ellen kardoztunk majd beleszúrta a konyhakését a lábamba. Felkiáltottam majd összecsuklott alattam a lábam. Fogtam a lábamat hogy a tengerzöld vér ne follyon tovább de hiába.
-Gyenge vagy.-mondta miközben a kését a kezében fogva nézegette az én véremet ami rátapadt a fegyverre.
Ami ezután történt,azon meglepődtem.
A nyuszi egyre jobban elkezdett világítani majd egy kb két méter magas fiúvá változott aki egyből meg is ölte a boszorkányt. Sokkolva néztem a srácra.
Barna, göndör haja volt,barna szemekkel és kreol bőrrel. Izmos volt és magabiztosnak látszódott.
-Bocs,hugi hogy megijesztettelek.-szólt a fiú.
-Te ki vagy?
-Cameron,a bátyád.
Néhány percig csak bámultam magam elé és emésztettem a történteket.
-Szóval,te nyusziként reinkarnálódtál és átváltoztál saját magaddá. Tessék?
-Bonyolult de nem sokáig maradhatok ebben az állapotban. A Halál visszaküldene a Holtak világába. Vigyél magaddal. Segíteni fogok nektek nyugi.
-Oke-mondtam
Odajött hozzám és megölelt. Nem tudtam ezt az egészet hova tenni. Pár pillanattal később visszaváltozott nyuszivá.
Elkezdett előttem ugrálni ami sztem azt jelentette hogy fogjam és vigyem el a többiekhez. Megfogtam és visszamentünk.

A lányok már begyújtották a tüzet és kaját próbáltak sütni. Volt nálunk hús,zöldség,kenyér és persze víz. Miközben ettünk Theo elővette a táskáját és ki vett belőle egy...mini hologrammos gömböt. Felnyitotta majd elkezdett hívni rajta valakit aki fel is vette. Vagy pár percig beszéltek,majd letették.
Féltem megkérdezni tőle de mégis megtettem.
-Beszélhetek August-tal?
-Nem.
-De miért?
-Mert nem. Miért nem hoztál magadnak?
-Mert nem az én tulajdonom. Egyébként meg te honnan szereztél ilyet?
-Loptam magamnak és Henrynek is. Minden második napon beszélünk.
-De miért nem beszélhetek August-tal? Két percet se lehet?
-Nem,Nicole. Bocs de nem-mondta majd beült a hintóba és durcásan becsapta az ajtót.
-Ez meg itt mi volt?-kérdezte Larabell
-Nemtudom.
-Nagyon szeretnél vele beszélni?
-Theo-val? Minek?
-Nem dehogy vele! August-tal!
-Ja hát igen.
-Túléljük a háborút-nyugtatott
-De vajon ők is túlélik?-kérdeztem majd egy tengerzöld könnycsepp gördült le az arcomról. Mindenkinek más féle könnye van pl: nekem tengerzöld színű könnyem van és a könnyem is sír. A Tűz uralkodóké olyan hogy rendes könny csak az egyik fele tűz a másik meg rendesen víz.
Larabell odajött hozzám és megölelt.
-Túl élik.-mondta majd vízből elővarázsoltam egy hálózsákot.
-Jó éjt-mondta majd bebújtam a hálózsákba és elaludtam.
-Jó éjt-felelte ásítva Larabell aki a földön feküdt és a csillagokat bámulva elaludt.