Ég Királyság

Xavier's POV:

August összeesett. Felkaptam majd elindultunk a palota orvosához hogy megvizsgalja Augustot.
Már hajnalodott. Már mindenki aludt csak mi voltunk fent.
Figyelmeztettem őt,de nem hallgatott rám. És ezért én vagyok a hibás hogy túlterhelte magát.
-Ne idegeskedj miatta-szinte már olvasott a gondolataimban Charlie
-Ideges vagyok,tudod? Nekem kéne vigyáznom a legjobb haveromra. Ha az Ég Királyság egyetlen trónörököse is odaveszik akkor kitudja mi lesz velünk.
Charlie simogatta a vállamat majd átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra. Az copfba kötött haját a hátára dobta majd az arcomat a kezeimbe helyezte.
-Nem lesz semmi baja. Túléli-suttogta megnyugtatóan Charlie
-Jobban lesz holnapra?-kérdeztem az orvostól
-Igen. Semmi baja csak egy kicsit legyengült.
Ránéztem Augustra akinek tényleg semmi baja sem volt. Látszott hogy húzza a lóbőrt.
-Megyünk?-kérdezte Charlie
-Igen.

August's POV:

Mikor felébredtem egy orvosi ágyon találtam magam. Fogalmam sincs mi történt csak arra emlékszem hogy egy boszorkánnyal harcoltam Xavierrel és Charlie-val utána összeestem.
-Jobban van,felség?-kérdezte az orvos
-Igen. Köszönöm. Elmehetek
-Igen uram.
Felmentem a szobámba majd rendes ruhát vettem fel magamra. Eszembe jutott a Michael és Nicole csók. Ez a jelenet nem ment ki a fejemből.
Kopogtak.
-Szabad!
Nicole nyitott be...
Megállt előttem döbbent arccal és letette az asztalra a reggelit.
-Jó étvágyat August
-Kösz-mondtam flegmán és még csak rá sem néztem.
A tekintetét még mindig éreztem magamon majd elment.
A palacsinta kesernyés ízre váltott át. Nem volt étvágyam. Letettem a tálcát,amin a reggeli volt és csak ültem és bámultam a semmibe. Most miért voltam vele bunkó? Jó,mondjuk volt okom rá de azért...
Többet már nem foglalkozok vele. Larabell lesz a feleségem és kész.

Nicole's POV:

Mikor kiléptem August szobájának ajtaján,elöntött ezernyi sok kérdés.
Most miért volt velem flegma? Látta a csókot? De Michael csókolt meg,nem én őt! Xavier azt mondta hogy nagy hatással vagyok Augustra. Hát látom nem pozitívan értette...
Valami hideget éreztem a nyakamban. Megérintettem a kiengedett hajamat és éreztem hogy csurom vizes. Ez van amikor szomorú és ideges vagyok egyszerre?
-Nyugodj le. Ez még csak a kezdett. Megígértem neked hogy megtanítalak-suttogta egy hang. Az anyám szólt.
Mély levegőket vettem. Sokat. Megnéztem a hajam ami olyan volt,mintha frissen mosták volna.
-Hé!-kiáltotta Gen és Abi
-Sziasztok!
Megölelte őket majd mondták hogy hívtak minket hogy mossuk meg a ruhákat.
El is mentem a kosárért ami meg volt tömve ingekkel és nadrágokkal majd nagyban beszélve elmentünk a szökőkúthoz. A szökőkút mellett ugye van egy folyó amibe meg szoktuk mosni a ruhákat és mellette van egy posta szerű dolog amibe belerakjuk a ruhákat,és a fent maradt szolgálólányok megszárítják azokat.
Pont az 5.ruhánál tartotta amikor a folyót nézegettem. Olyan szép volt,sose unom meg! Egyszer csak a folyó irányt váltott. Eddig jobb oldalra folyt a víz,majd bal oldalon kezdett folyni.
-SEGÍTSÉG!!!-ordította Gen
Futottam hozzá majd megfogtam a kezét. Erősen kapaszkodott,hogy a sodrás el ne húzza őt. Minél gyorsabb lett a sodrás,annál erősebben fogta a kezem. Abigail is odajött segíteni nekünk de ez se nem osztott se nem szorzott.
-MINDJÁRT ELVISZ A SODRÁS!!-visította Gen
-EL NE ENGEDJ MINKET-szólt Abigail
Majd egy hang suttogott megint a fülemben.
-Irányítsd a folyót! A te uralmad alatt áll! Nyugtasd le a vízet hogy ne legyen haragos!-mondta anyám
Erősen koncentráltam a folyóra. Szinte kényszerítenem kellett a vizet. Majd amikor irányt váltott,Gen majdnem kicsúszott a kezeim közül.
Erősen koncentráltam hogy álljon le. A víz haragosan hullámzott tovább. Mint a 3 éves kisgyereket úgy kellett fegyelmezni.
-SEGÍTSÉÉG!-ordította Gen
Abigaillel erősen húztuk fel de hiába. Közben a kezeim közül kicsúszott és már csak Abigail tartotta tovább.
A víz,dühöngött. Próbáltam lenyugtatni. Mindenhogy. Egyszer csak visszaállt úgy ahogy szokott. Sikerült lenyugtatnom.
-Ügyes voltál. Ne feledd hogy a vizet te irányítod-mondta büszkén anya
Abigail felhúzta Gen-t akinek tiszta víz volt a ruhája
-Köszhönöm-lihegett sokkoltan
-Gyere ki a napra és száradj meg!-mondta Abigail majd mind a hárman a szökökút napos részéhez mentünk