Ég Királyság

Nicole's POV:

Reggel,a függönyt igazgadtam és azon a nőn gondolkozdtam. Akkor ő az anyám? És azok a gyönyörű szép tavak,tele szirénekkel és tengeri lényekkel,az mind a én tulajdonom?
A gondolataimat egy srác fosztotta meg. Mellettem állt Michael herceg.
-Szia mir csinálsz? Még meg se mondtad a neved-kacsintott rám én meg csak a függönyt igazgadtam még mindig.
-Nicole vagyok
-Örvendek,szépség-nyújtotta ki a karját hogy kezet foghassak vele
-Akkor te vagy a szörny?-kérdeztem de tudom hogy nem kellett volna
Lassan leengedte a karját utána felnevetett.
-Látom van humorod-veregette meg a vállamat mosolyogva
-Hát...köszi?-mondtam félmosollyal
-Na nekem most mennem kell. Viszlát szépség
-Ha lehet ne hívj így,köszönöm
Meg se hallotta és csak ment tovább.
Még mindig a függönyt állítgattam amikor megláttam egy levelet.
Nicoletta Ariana Smith
Az én nevem.
Körülnéztem,hogy ne lásson meg senki és kinyitottam a levelet.

Drága Nicole

Sajnálom hogy ezt csak most tudom neked írni de nem tudtam máshogy. Milyen nagy lettél! Örülök hogy ilyen jó testvérem van. Na de most figyelj rám.
Háború lesz. A palotában van a bűnös aki szövetséget kötött az ellenségeitekkel,a boszorkányokkal. Ha rám hallgatsz,ne bízz senkiben! Megértetted? És vigyázz magadra! Fontos szereped lesz a háborúban.

Üdv
Bátyus

Tessék? Miőta van nekem bátyám? Több a kérdés,kevesebb a válasz.
-35-ös számú szolgálólány!-hallottam ki a hangszóróból
El is indultam a főnökünkhöz és mondta hogy ki kell vinni a mai reggelit.
Ki is vittem,Abigail-lel együtt.
-Te azzal a katonával jársz?!-kérdeztem izgatottan mert eszembe jutott hogy James-sel,a katonával jár
-Igen...
-Mesélj el mindent!
-Rendben...még mielőtt eljöttem veletek ide dolgozni,még az előtt jöttünk össze. Ő is nemes volt és én is. Kiderült hogy már kiskoromban is szerelmes volt belém. És hát így jöttünk össze.
-Na de várj. Még mielőtt idejöttünk,igaz?
-Igen.
-AKKOE TI MÁR 5 ÉVE JÁRTOK!
-Nem csak járunk...
-Hanem?
És megmutatta a gyűrűs ujján lévő arany gyűrűt.
-ÚRISTEN AKKOR Ő MÁR A FÉRJED??
-Csak jegyesek vagyunk,még nem volt esküvő-mosolygott
-ÚÚ SHIPNÉV... JABIGAIL! TÖKÉLETES
Majd felnevetett és könnyezve ezt mondta:
-Akkor te és August...hmmm..Aucole?
-Ő nem az esetem-mondtam vörösödő fejjel
-Hát azt látom-kuncogott magában majd beléptünk az étkezőbe.
Mindenki ott volt viszont senkin sem láttam a jókedv jelét.
August csak a villáját piszkálta,Michael fészkelődött,Theodora pofákat vágott,Larabell csak bambult,a királyok és királynék,pedig beszélgettek.
Felszolgáltuk a reggelit majd amikor August tányérját tettem le mosolyogva megsimogatta a karom. Ránéztem és a vér felfutott az arcomba és elvörösödtem. A meghitt pillanatot egy magassarkú csizma kopogása zavarta meg ami berugta az ajtót.
-KIRÁLYOK ÉSH KIRÁLYHNÉK!-mondta kifulladva...Valentina?
-Engedély nélkül nem lehet bejönni. Őrség!-utasította az őröket,August anyja
-Ne,ne kérem várjon!!-könyörögte Valentina.
-Ma éjjel álmodtam valamit és attól tartok háború lesz.
Képek villantak be az álomról. Amikor a tó vizét nézegettem,amikor megtapasztaltam az anyám haragját...olyan valóságos volt.
-És ez a lány-mutatott rám-Fontos része lesz a háborúnak.
Nézett mindenki rám,én meg meg se bírtam szólalni.
-Ugyan,csak egy szolgálólány,nem lehet neki semmi köze hozzá. És honnan gondolod hogy háború lesz?-kérdezte a Föld király.
-Este nekem is rossz előérzetem volt és a lány tényleg igazat mond!-szólalt meg August majd felállt.
-Fiam,mit tudsz te a háborúról-legyintett az apja.
-Hát nem fogjátok fel hogy mi történik itt? Valentina álma,Nicole fontossága és Larabell vérző keze és lába.-mondta majd elmesélte az egész történetet.
Megmentette a lányt. Ezért büszke vagyok rá,viszont. Kicsit féltékeny voltam bevallom...
-És ki az a Nicole?-kérdezte a Csillag király majd Larabell rám mutatott
-Ugyan,szerintem csak rosszat álmodtál,Augustin. A gyengélkedőbe menj ha beütötted a fejed-mondta a Tűz király
-Apám,ha nekik nem hiszel,legalább nekem higyj. Figyelnek minket. Nagyon figyelnek és ezek a történések azt bizonyítják hogy a történelem megismétli önmagát,és fel kell készülnünk-csapott az asztalra dühösen Theodora
-Leányom,szívj te is egy kis friss levegőt-mondta az anyja
A lánynak tátva maradt a szája és olyan szikrákat lövellt a szeme a szülei felé hogy azt hittem rosszul látok.
-Rendben. Megyek is-majd kiviharzott és becsalta maga mögött az ajtót
-Fenség,hinniük kell nekünk-mondta Valentina
-Távozzon-utasította az Ég királynő majd Valentina csalódottan kilépett az ajtón.

August's POV:

Mikor már végeztünk a reggelivel,apám magához hívott.
-Na megkedvelted Larabell-t?-kérdezte
-Kicsit,de én más lányba vagyok...szerelmes.
Olyan fura volt kimondani hogy szerelmes vagyok. Ha Larabell-t és Nicole-t egymás mellé állítanám azért észrevennénk a nagy különbségeket. Amikor meglátom Larabell-t akkor nem arra gondolok hogy össze kell jönnöm vele a levet mert a szüleim arra utasítanak. Viszont ha Nicole-t meglátom mindig mosolygok és furcsa érzés kavarog bennem.
-Azért próbáld meg megszokni hogy ő lesz az új feleséged-mondta az apám
-Most meg kell csókolnom őt azért,hogt büszkék legyetek rám?-kérdeztem bunkón
-Ha már nem fog túltenni a képességeiden akkor örülnénk neki-mondta apa mosolyogva.
Utálom a szüleim de muszáj lesz bizonyítanom nekik.