-Mit érzel? -kérdezte a fiú
-Őszintén?
-Igen. Őszintén beszélj!
-Őszintén nem tudom, hogy mit érzek. Itt vagy te, a gyermekem apja, de ott van a másik fiú is. Azt hiszem szeretlek téged és ragaszkodom hozzád. De nem tudom biztosan megmondani. Egyszerre akarlak téged és jár a fejembe, hogy el kéne engedjelek. Lehet teljesen új életet kellene kellene kezdenem. Csak az a baj, hogy az emlékeim megmaradnak. Ahogy nézem a havazást, és a körülöttem lévő párokat, úgy érzem melletted lenne a helyem. De mi van akkor, ha megint megbántasz, mikor már nálad élek. Kidobsz az utcára a fiammal együtt?
-Nem dehogy. Nem dobnálak ki.
-Most ezt mondod. Tudod, hogy hányszor ígértél már nekem dolgokat? És tudod, hogy annak a felét sem tartottad be? Így kurvára nehéz hinnem neked. Szeretnék és reménykedem, hogy igazat mondasz. Többet nem tudok tenni. Várom, hogy a sültgalamb a számba essen. Ami úgyse fog. Új életet kell kezdenem. Ha kellek neked, majd teszel értem. Én míg együtt voltunk sokat tettem a kapcsolatunkért. Ha akarsz tőlem valamit, most te vagy soron. Ezzel a dallal búcsúzom:

,,Szerelmem még zakatol az eltűnt szavak vágányán,
Mondd hogy te is így érzed és halálomig várnál rám
Számomra az elmúlt idő lett a menedékem,
Pár emlékkel most rólad mégis megelégszem.
Félve nézünk egymásra mert kezedben az életem
Az idő tőlem elrabolna és nekem kell megvédenem
Hogyan állítsam meg? Kérlek mondd el és én úgy fogom!
Már nem akarok felnőni... halkan suttogom...
Eltűnnék elbújnék, de bárcsak láthatnád
Mert számtalan év nem volt elég amíg vártam rád
De ha nehéz lesz, én úgyis megszököm
Az elmúlás integet és gyáván elköszön
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem
Nem hitt bennem más, végül te mondtál le rólam
Ez egyedül nem megy te kellesz hogy megoldjam!

Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám
De addig annyit kérek mindig emlékezz rám...