Utálom az embereket. Vannak persze kedvesek és megértőek, de persze ez igen kevés. De viszont annál több álszent van.

Eljátsza, hogy normális ember, normálisan viselkedik. De mikor egyetlen dolgot kérsz tőle, kiderül, hogy szinte azonos az ördöggel. A jó énjét, már majdnem megkedvelted, és akár a buta vicceit is elfogadtad. De a kérésedet nem az, hogy nem teljesíti, még meg sem hallgatja. Sőt mikor elkezded rávágja, hogy nem tud segíteni. Egyszerűen nem is akar. Azt mondja, hogy te csak előrefele nézel, kitalálsz dolgokat és rögtön azt akarod, hogy teljesüljön is. Pedig ez nem igaz. Pont te vagy az, aki megszeretné beszélni a dolgokat. Csak vele nem lehet. Pont ő az, aki mindent eltervezett előre. És, hogy miért??

Mert UTÁL!! És az utálat azért szól, mert hasonlítasz arra, akit régebb óta utál. Vagy talán attól fél, te is olyan leszel, mint az utált személy.

Mit tudsz ellene tenni?
Nem igazán sokat. Szerintem a legjobb döntés, hogy halottként tekintesz rá. Ami azt jelenti, hogy nem veszel róla tudomást. Éljen, ahogy akar, de ha téged annyira megbántott, számodra ő már nem létezik.