Sziasztok. Ezt a rövid történetet barátnőm szülinapjára írtam.
Nagyon boldog szülinapott fogadott nővérem ilona96x

❤Szeretlek❤

Nemrég írtam egy dalt. Most is azt játszottam, mikor bejött a menedzserem. Csendben helyet foglalt a kanapémon, és végighallgatta.

Különös érzés volt
Téged látni ott
Te fekete hajú szépség
Azóta is rád gondolok
Ott álltál némán
És csak néztél rám.

Jó lett volna tudni
Vajon mit gondolsz?
Honnan származol?
Mik az érzéseid?
De te alig szóltál néhány szót.

Szép emlék e néhány perc
Azt hiszem soha nem feledem
Megőrizlek emlékembe
És ebbe a versbe.

-Nagyon jó lett. Kiről írtad? Camilaról? -tippelt, de nem találta el.

-Nem -ráztam meg a fejem mosolyogva -,,Kint sétáltam a városban, mikor találkoztam a lánnyal. Mikor észrevett, csak némán bámult rám. Valószínűleg rögtön felismert. Meg sem mozdult, csak nézett engem távolról. Az utam pont felé vezetett. Mikor elmentem mellette megszólított: ,,Shawn". Megálltam, hogy folytassa és sugárzó zöldes színű szemébe néztem. Ő néhány pillanatig még nézett -gondolom nem akarta elhinni, hogy ott állok előtte- majd szó nélkül csak átölelt. Törékeny termetéhez képest, elég erősen szorított. Próbáltam vele beszélgetni, de mindvégig csak pár szót szólt."

-Értem. Akkor csak egy egyszerű rajongó -bólogatott, de én ismét megráztam a fejem.

-Nem, nem. Ő igen is különleges volt. Valami nagyon megfogott benne.

-Jól van, értem. Csak szólni akartam, hogy reggel korábban kell mennünk.

-Ok, kösz haver- ütögettem meg a vállát, majd visszament a saját hotelszobájába.

Egyedül maradtam ismét. Visszaültem a szőnyegre és kezembe vettem a gitárt. Miközben a húrokat pengettem a gondolataim visszatértek hozzá. Senki nem értheti, hogy mi történt akkor. Még Camila sem, sőt én sem, pedig én ott voltam. Csak annyit tudok, hogy akkor valami különös érzés járt át.
,,Egymást öleltük és én megkérdeztem, hogy csináljunk -e egy képet, mire ő kurtán annyit felelt, hogy igen. De nem engedett el, és nem adta oda a mobilját, így én csináltam meg a sajátommal. A lányból sok nem látszott, leginkább a haja, meg a az arcából egy nagyon pici. Lágyan megérintettem, mire rám nézett és elengedett. A szemeiből folytak a könnyek.
-Köszönök mindent. Szeretlek -mosolygott és búcsút intett. Elment az utcából, és nem tudtam megvígasztalni. Először szomorú lettem, majd a furcsa érzéseimet és gondolataimat a szobámba érve zenébe foglaltam."

Most ismét csak ültem és a lányra gondoltam. Ahogy eszembe jutott a fotónk, elővettem a mobilt, és megnyitottam. Mosolyogva néztem, majd a megosztás gombra kattintva kitettem az instámra. Reméltem látja majd, és fogok neki néhány boldog percet okozni.

,,Magyarországon ❤Szeretlek titeket!"