Karanténban voltunk a párommal. Már vagy egy hete, és egyáltalán nem bírtam elviselni a helyzetet. Többször összevesztünk, de mégis újra kibékültünk. Az esküvőt tervezgettük, de a vírus miatt egyre több meghívott mondta vissza, hogy nem lesz ott. Házat is venni akartunk volna, de a bank leállt és nem lehetett vele semmit haladni az ügyben. Hagyján, hogy a színházat, a koncertet vagy a könyv találkozót is lemondták, jobb esetbe őszre tolták. Mintha ezek még nem lettek volna elegek, kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem húsvétozhatunk a fiunkkal. Dávid (mert úgy hívják) a nagyszüleinél van egy másik megyében. Azt terveztük, hogy az egész nagy család együtt lesz az ünnepkor, sőt még a fiunk keresztapja is.

Szóval elég bajom volt, és megvolt az indokom a szökéshez. Először nem eszeltem ki nagy tervet, csak egyszerűen felöltöztem és kimentem az udvarba, mintha csak levegőznék. Aztán mikor senkit nem láttam a közelbe, egyszerűen elsétáltam ki a kapun. Pechemre pont akkor jöttek a rendőrök, akik előszeretettel vissza zavartak. Puffogva, de bementem a házba. Pár napig nyugodtabb voltam, de jött még egy rossz hír. Nem lesz esküvői tanunk, mert a városába elrendelték, hogy senki nem hagyhatja el azt a települést. Az újabb szökésnél elterveztem mindent.

Először is megvártam míg beesteledik és a pasim elalszik. Telefonomat addigra feltöltöttem teljesen, szóval azt nyugodtan tudtam használni. Vastag ruhát húztam fel és egy kis táskába összepakoltam pár apróságot. Kimentem a kapun ugyanúgy, csak most nem jártak arra rendőrök. A vasút állomásra értem, és csalódottan vettem észre, hogy csak hajbalba lesz vonat, amivel el tudok menni a fiamhoz. Gondolkodtam, hogy mit tegyek, végül elmentem sétálni a balaton partra. Egész éjjel fent voltam és vártam, hogy végre megszökhessek.

-Egy teljes jegyet kérek -mondtam a pénzrárosnak, aki kiadta, majd óvatosan hozzátette.

-Vigyázzon magára, tudja nagyon veszélyes időket élünk.

-Igen, köszönöm -feleltem, majd ott hagytam. Felültem a vonatra és végig a nő hangja járt a fejembe. Elkezdtem aggódni, hogy vajon helyesen cselekszem -e. Ekkor ránéztem a telefonon az időre és közbe a fiamra, aki a hátterem volt. És már tudtam, hogy ez a helyes. Szükségünk van egymásra, nem lehetek fogoly, ilyen távol tőle. Nem tudom, hogy hogyan, de nem találkoztam végig egy rendőrrel sem. A barátom is csak 9 körül hívott, mikor felébredt. Megnyugtattam, hogy jól vagyok és perceken belül megérkezek Dávidhoz. Persze mérges volt, hogy megszöktem, de megértette, hogy miért tettem. És pár óra múlva az is kiderült, hogy vége a karanténjának, ő is szabadon mozoghat.

Hi
Nem tudom, hogy ezt olvassa e valaki, vagy nem, de ha igen, mondjátok el nálatok mi a helyzet. Ez a kis történet valóság alapú. Szinte majdnem mind igaz, a szökésen kívül. Valahogy még bírom, csak nehezen, ezért is kellett ezt kiírnom magamból.....

A többi sztorimn is hamarosan jönnek a részek, és a szellemeset nemsokára befejezem.

Legyetek jók és #maradjotthon......