Az emberek bizonyos dolgokat gyönyörűnek találnak... Azt is sokan mondják hogy a szem a lélek tükre.
Sokan mondják rám hogy gyönyörű vagyok, sokan mondják rám, hogy az én szemem a legszebb a világon, sokan mondják, az orrom tökéletes, hogy az arc formám hibátlan...
De én ezeket nem tudhatom magamtól...
Lehet hogy ezeket csak mondják hogy jobban érezzem magam, mert igazából ronda vagyok, lehet hogy tényleg úgyis gondolják ahogy mondják...
De én nem tudhatom, ugyan is az ember sosem látja az igazi arcát!... Csak tükröződéseket, és képeket róla. Mivan ha a képek csalnak? Ha a tükröződések hazudnak? Az emberek, meg hamisan ítélnek?
Ezek a kérdések őrületbe kergetnek! Látni akarom az igazi arcom! LÁTNI AKAROM!!!
Már egy hete nem jöttem ki a lakásomról.
Ugyan azt a mondatot írom fel vérrel a falra, újra meg újra!
"Látni akarom, látni akarom!"
Suttogja egy kis hang a fülembe...
A vér egyre jobban csöpög a karomból, kezdek gyendülni, de folytatom az írást!

Míg nem... Egy ötlet jön a fejembe.
Mi van ha mégis láthatom a saját arcom?
Vastag vér csíkot húzok magam után ahogy a nappaliból a konyhába sétálok. Lassan... Gyengén... De örömtől eltöltve, hiszen végre látni fogom az igazi arcom.
A konyha fiókban egy késért nyúlok, majd az arcomhoz fogom, és lassan a börömbe vágom, de csak vékonyan, hogy a bőrömet letudjam húzni az arcomról! Körbe viszem a kést az arcomon, majd lassan, fájdalmasan, leszedem az arcomat a helyéről!
Eljön az igazság pillanata, vajon olyan az arcom ahogy elképzeltem? Vagy most feleslegesen halok meg?
Érzem a hallál újjait a vállamon, itt van értem. Egy utolsó kérés fogalmazok meg, már fárat agyamban.
"Had lássam az arcom mit kezemben tartok..."
A halál helyet ad utolsó kérésemnek, majd rá pillantok a kezemben tartott arcra... A tökéletes szem forma, a gyönyörű orr. Minden ott van, pont ahogy elképzeltem.

Halál a csuklómon ragad, amiből eddig vér folyt, de most ki szárat, vissza tekintek megcsonkított testemre mielőtt végleg eltünnék erről a helyről, és egy gondolat fut át a fejemen még egyszer utoljára...
"Vajon megérte? Vagy csak a démonjaim játszottak velem?"