3.fejezet

Rose

-Az óra második felében párokban fogtok dolgozni!- szólalt meg erős hangon a tanár.

Hirtelen hangjától eléggé megijedtem, és most először tényleg odafigyeltem Pitonra. Őszintén szólva, kicsit tartok tőle, de nem vészes. Hermione alig szól hozzám, én pedig csak össze vissza firkantgattam a pergamenemre. Nem lennék rossz tanuló, sőt. Ha tanulnék elég jó jegyeim lehetnének, de végtelenül lusta vagyok.

-Keressenek maguknak párt! És lehetőleg ne a padtársukat...-duruzsolta Piton.-Gyorsan!-kiáltott egyet, mire minden varázsló felpattant.

Én meg csak összevissza kapkodtam a fejem, mint valami bolond. Igazi idótának nézhettem ki, a kis üstömmel, meg az virágokkal telifirkát pergamenemmel. Hermione egy szempillantás alatt eltünt mellőlem, rajta kívül pedig senkit sem ismerek. Észre vettem, hogy egy fiúnak nincs párja így odamentem hozzá.

-Szia!-köszöntem oda neki, majd leültem mellé. A fiú nem köszönt nekem vissza, ami dühített.Talárja a mardekár színeiben pompázott. -Otthon nem tanítottak meg köszönni?

-Griffendéleseknek nem igazán szoktam.-milyen egy előítéletes szemét.

-Bunkó.-válaszoltam egyszerűen.

-Mit mondtál?-én pedig már támadásra készen álltam, amikor a másik padsorból mindvégig minket figyelő szőkehajú mellénk lépett.

-Hé,Blaise! Nem akarsz inkább te Pansyvel párban lenni?

-Uhh de...Kössz tesó.-a kedves párom, az az Blaise nagyon örült a hírnek, de azért halkan hozzátette(persze én is hallottam) -Vigyázz a csajjal, sárvérű griffendéles.- vissza sem tudtam volna szólni, mivel Blaise újdosült párja, azt hiszem Pansy, hisztériába kezdett. Arra pedig még idegesebb lett, hogy Blaise a átkarolta a derekát és magához húzta. Elkezdte csapkodni a fiút, de nem sokáig tarott a mutatvány, mivel Piton professzor szétszedte és büntetőmunkára küldte őket. Mi pedig megkaptuk a feladatot: Antiszérum készítés.

-Draco Malfoy.-szólalt meg mellettem hirtelen a fiú. Magas, tejfölszőke hajú, és mélyszürke szemű. Tipikusan az, akitől a lányok padlót fognak. Vészesen veszélyes.

-Rose Wilson. -kezet ráztunk.- Mardekáros és szóbaáll egy Griffendélessel?-kérdeztem miközben előpakolásztuk a hozzávalókat.

-Te is majdnem Mardekáros lettél.-válaszolta egyszerűen.

-De nem lettem.-dobtam vissza én is a választ. Úgy beszéltünk, hogy egymásra sem néztünk.

-Hát, akkor meg értsd meg. Egy Mardekáros legfőbb ellensége a Griffendél.

-Akkor miért is dolgozunk most párban? Ez hülyeség... az én iskolában nem voltak ilyen megkülönböztetések és ítélkezések.

-Hát szokd meg, ez más hely. Megszoksz vagy megszöksz.- milyen bölcs a kis szőke, de nem válaszolt a kérdésemre.-Ha ennyire isteníted a régi iskolád, minek jöttél ide?

-Mondták már neked, hogy milyen kedves vagy?-kérdeztem tőle, miközben néztem, ahogy egy adag gyógynövényt próbál felaprítani. -Ne bénázz már, rossz nézni!-hirtelen gondolattól vezérelve megfogtam a kezét, amivel a gyógynövényt szeletelte és segíteni akartam neki. A keze forró volt, az enyém jéghideg. Rámkapta szürke tekintetét és azt hiszem egy apró pillanatra elvesztün egymás szemeiben, majd hirtelen elrántotta a kezét.

-Igen, mondták már, kössz. És neked mondták már, hogy ne avatkozz más dolgába? -mondta felháborodottan.

-Azt hittem ez csoportmunka.-kislányos zavaromban, ami nálam egy új jelenségként jelenetkezett, csak ennyit tudtam kinyögni.

-Griffendél és Mardekár sose lesz egy csapat.-sugta a fülembe és elviharzott.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top