🥀 Huszonhetedik 🥀

Még azon a hét szerdán Jisung azt a fehér farmert vette fel, amit az idősebb választott neki és hozzá társította az első alkalommal ott hagyott púlóvert. Magában számolta vissza a másodperceket miközben az ágyán törökülésben ülve figyelte a vázában pihenő rózsákat. Pontosan tudta melyik szálat mikor kapta és hogy azon az estén mit csináltak, miről beszélgettek.

Az óra nyolcat ütött.

A szőke izgatottan ugrott fel az ágyról mikor az ajtón a szokásos kopogtatás szűrődött be. Először el sem jutott az elméjéig, hogy Minho-nak nem kopogtat a biztonságiőre, csak már látni akarta a fiút. Izgatottan futott a falaphoz majd mielőtt kinyitotta volna még egyszer végig mérte magát, hogy minden a megfelelő-e és amikor jónak könyvelte el felrántotta a nyílászárót. A folyósón viszont nem Minho várakozott rózsával a kezében ahogy szokott.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top