16+

Jisung-ot egyszerre öntötte el az izgalom és a félelem ahogy az idősebb felé sétált. Nem akart olyat tenni, amit a másik nem élvezne viszont meg akarta neki mutatni milyen az, ha valaki úgy bánik vele akárcsak a porcelánnal.

Ez volt a legkevesebb azok után, amit ő tett érte.

Lassú mozdulatokkal emelte fel a kezét és finoman az arcára simított várva a reakciót. Mikor nem ellenkezés volt a válasza Minho-nak nagyobb bátorsággal ült lovagló ülésben combjaira, hogy aztán két tenyere közé foghassa gyönyörű arcát. Jisung lágyan elmosolyodott, ujjait barna tincsek közé futtatta és kedveskedően simogatta a csodás hajkoronát. Ahogy a kellemes ingerre lehunyta szemeit a szőkeségben még nagyobbra dagadt a bátorság. Rózsaszín ajkait a másik állvonalához tapasztotta majd finom csókokkal lepte el nyaka minden szegletét, ahol csak érte. Minho válaszul egy sóhaj kíséretében markolt az ölében ülő csípőjére, hogy még közelebb vonhassa magához. Fél kezével elengedte a sötét tincseket és abba nem hagyva eddigi tevékenységét nyúlt be pólója alá. Jisung lassú köröket rajzolt az idősebb izmos hasára, egyre lejjebb haladva viszont nadrágjának szélénél megállt és távolabb húzódva nézett elködösült tekintetébe. Még gyönyörűbbnek látta így az idősebben, a vágy teljesen megváltoztatta. Legszívesebben a szőke még tovább és tovább ment volna, de nem most, nincs még itt az ideje.