Jisung teljesen kétségbeesett. Rámarkolt a másik karjára, igyekezett lefejteni ujjait nyakáról viszont teljesen esélytelen volt. Hyunjin sokkal erősebb nála. Ekkor már nem tudta visszafogni magát, patakokban potyogtak könnyei.

Úgy érezte meg fog fulladni.

A szoba őrült sebességben kezdett el forogni körülötte, apró fekete foltok ugráltak tekintete előtt. Levegő után kapott, de ismét megakadt a szorító ujjakban. Minden lélekerejét összegyűjtve nyúlt az ágy mellett lévő éjjeliszekrényhez és csapkodva kereste a kis gombot. Amikor ujjai elérték majd benyomták a kis szerkezetet legszívesebben fellélegzett volna, de ismét nem járt sikerrel. Kintről fület sértő ricsaj tört be és alig egy másodperc múlva a kint szobrozó nagydarab férfi tört be, őt pedig követte egy fele akkora alak. Jisung azonnal mély levegőt vett ahogy a biztonságiőr lerántotta róla Hyunjint. Az ágy szélére kigurulva, köhögve igyekezett bepótolni az oxigén hiányt amikor valaki mellé ült és hátára simított. Az érintéstől összerezzent viszont amikor felnézve Minhot pillantotta meg örömében fakadt sírva. Akár a kisgyerek édesanyjához, úgy bújt az idősebb védelmező karjai közé.