Tallia szemszöge

Furcsán éreztem magam, csak nem tudtam, hogy miért. Szédültem és fájt fejem, mintha túl sok alkoholt ittam volna. Az előző estémre nem emlékszem, de nem hinném, hogy részeg lettem volna. Talán beteg leszek, vagy valami ilyesmi. Nem hinném, hogy komoly, mégis aggasztott a dolog.

Az ágyamhoz sétáltam és olyan érzésem volt, hogy mindjárt el fogok ájulni. Ráültem az ágyam szélére és próbáltam uralni a gondolataimat. Nem ment.

A világ elhomályosodott előttem és a fejem is egyre jobban fájt. Az utolsó dolog, amit láttam, két lány volt, akik berohantak a szobámba, majd minden elsötétült előttem.

*Képszakadás*

Ébredés

Kinyitottam a szemem. Minden fehér volt körülöttem. Kellett pár másodperc, hogy a szemem hozzászokjon a vakító falakhoz.

Ez itt biztos a gyengélkedő. Még sosem jártam itt. Igen, hét év alatt egyszer sem.

Arra emlékszem, hogy rosszul voltam, és valószínűleg elájultam. Arra már kevésbé, hogy mi történt ezelőtt.

Talán megmérgeztek. De miért pont engem? Delphi lehetett az? Vagy Kolle? Igen, tudom, hogy Delphi csicskája. És azt is tudom, hogy Kyra az áruló. Rájöttem közben. Miután Rose eltűnt, ő volt az egyetlen, aki nem kereste, hanem folyamatosan felszívódott és többször is láttam az igazgatói iroda előtt. Talán ő mérgezett meg? Vagy nem bolt közé hozzá és Kolle ügye volt az egész. Nem tudtam semmit, de úgy éreztem, van időm gondolkodni, egyhamar úgyse engednek ki innen.

Zara szemszöge

Az, hogy Tallia elárulta a koboldinárusokat és itt hagyta ezt az egész nevetséges valamit, bennem is felötlött a gondolat, hogy követhetném a példáját. De akkor a bátyám mit szólna? Elvégre Lionel megbízik bennem és szentül hiszi, hogy imádom ezt az egész hajcihőt. Semmi kedvem gyilkolni. Nekem a vérontás nem öröm, én nem vagyok Delphi. De akkor engem is üldözni fognak. Tallia-t majdnem megölték. Nem akarok meghalni. Titokban kell csinálnom az egészet, csak nem tudom, kit kérjek meg, hogy fedezzen. Sandrát egész biztosan nem, mint mondtam, a csaj olyan sötét, mint az éjszaka. Martint nem, mert ő most gyűlöli Tallia-t. Yunk Sandra pasija, tehát szintén kizárva. A bátyám nem, előle pont titkolni akarom. Vagy egyedül csinálom, vagy nem csinálok semmit és hagyom az egészet.

Rose szemszöge

Itt ragadtam. Kyra bezárt ide, és nem tudom, valaha ki fog-e engedni vagy, örökre itt ragadtam. Nem egy túl szép vég, szomjan halni egy mágikus csapdában, miközben gonosz varázslók járkálnak szabadon a világban. Nem akartam így végezni.

Elővettem a pálcámat, és újra próbálkoztam.

Nem ez volt az első alkalom, minden percben megpróbáltam. Nem ment. A varázslat úgy volt, hogy csak az alkotója tudja feloldani.

Kyra értett a mágiához, de ezt eddig is tudtam. Delphitől új varázslatokat tanulhatott, és így könnyebben ejthetett csapdába.

A barátaimnak fogalmuk sincs róla, hogy hol vagyok. Abban sem lehetnek biztosak, élek-e még.

Nem tudok nekik üzenni. Nem tudom megnyugtatni őket, hogy jól vagyok. És én sem tudhatom, hogy ők jól vannak-e.

Féltettem őket. Nem tudják, hogy Kyra az áruló és Delphi bármikor ráküldheti, hogy megölje őket.

Ezt nem hagyhatom.

Ki kell szabadulnom innen, csak nem tudom, hogyan.

Semelyik varázslat sem lehet tökéletes. Meg kell találnom a hibát. Hol szokta Kyra elrontani?

Először felmértem a kis szobát. Nem volt benne semmi. Nem hagyott a földön semmit és látszott, hogy nagyon figyelt a részletekre.

A pálcámmal létrehoztam egy varázslatot, ami mutatja a láthatatlan dolgokat is a szobában.

Kis híján szívrohamot kaptam, amikor megláttam, mi hever a földön.

A Tűz Serlege volt az.

Sziasztok!
Itt a rész, nagyon hamar. Most próbálom nem két hét után hozni a következőt, de még nem tudom. Maximum egy hónap, és befejezem. Ha tetszik vote!

Eszti