Betty szemszöge

Rose egyszerűen eltűnt. Vártunk a jelzésére, de nem kaptuk meg.

- Kyra! - kiabáltam a folyosón, amikor megláttam hollóhátas barátnőmet.

- Mi az? - fordult vissza összeráncolt szemöldökkel.

- Nem láttad Rose-t?

- Kellett volna látnom?

Legyintettem. Kyrával újabban nem lehet társalogni. Mindenem megsértődik, fennakad és nem érti az iróniát. Mindent komolyan vesz, pedig ő Kyra Adams akit nem érdekel semmi és senki. Megváltozott, csak nem tudom, miért és mennyire.

Másnap

Rose még mindig nem került elő. Biztos történt vele valami, elrabolta a tégla. Önszántából nem szívódna fel anélkül, hogy hagyna valami üzenetet.

A klubhelységben ücsörögtem, amikor váratlanul Lily jelent meg mellettem. Kissé fanyaradotott mosolyt villantottam rá. Sóhajtva levágta magát a kanapéra, vörös fürtjei szanaszét szálltak, mintha áramütés érte volna. Tekintetét végig hordta a helységen, mintha még sosem látta volna.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Tanulok. - mutattam el a könyvem, mintha nem lenne egyértelmű.

- Olyan zavaros ez az egész. - sóhajtott. - Az ellenség minket üldöz, és még Rose is eltűnik, és azt sem tudjuk, ki az áruló.

- Ameddig ki nem szabadítjuk Rose-t, nem is tudatjuk meg.

- Nem biztos, hogy látta. - vélekedett Lily. - Talán hátulról kapta el, és fogalma sincs, hogy kicsoda.

- Lehet. - mondtam. Nem voltam beszélgetős kedvemben, de nem akartam elküldeni.

- Nem tehetünk semmit. És ez olyan rossz. Rose akárhol lehet, azt sem tudjuk, él-e még.

- Ne is mondj ilyet, biztos, hogy él!

- Bocs. - felelte Lily. - Csak ez az egész miatt vesztettem az optimizmusomból.

- Hát akkor tegyünk valamit. - tártam szét a karom.

- Mit? - Úgy tűnik, sikerült felkeltenem Lily kíváncsiságát.

- Kémkedjünk az új igazgatónál. - kacsintottam, majd nekiláttunk a terv elkészítésének.

******

Mary Kolle irodája szöges ellentéte Mcgalagony ízlésének. Minden túl giccses volt. A falakat rikító rózsaszínre festette, a falon virágos meg állatos képek, szintén túl csicsásak. Tisztára, mint Umbridge.

Lily és én a láthatatlanná tevő köpeny alatt jöttünk. Nem lógott ki a lábunk, mindketten 165 centi alatt vagyunk.

Egy szekrény mellé leültünk a földre és vártunk.

Nem kellett sokat, néhány perccel később megjelent Mary Kolle. Hosszú, sötétszínű talárt viselt, ami valahogy nem illett a szoba rikító színeibe.

Kinyílt az ajtó. Kolle nem rezzent össze a hirtelen és hangos zajra a csendes szobában, nyilván számított az érkezőre. Kapucnit viselt, farmert és sportcipőt, akár egy mugli. Az arca nem látszódott, de szőke haja kilógott a csuklya alól.

- Leveheted. - szólalt meg Kolle.

A titkokzatos illető hátrahajtotta kapucniját, és így láthatóvá vált az arca.

Ugyanazok a szőke tincsek, ugyanaz a kék szem.

Kyra.

Mit kereshet itt?

- Mivel tud szolgálni? - kérdezte Kyra.

Mintha üzletet kötöttek volna, vagy ilyesmi.

- Tallia meg fog halni. - jelentette ki Kolle. - A méreg lassan hat, de biztosan. Sandra most jelentett.

- Az Úrnő mit szól ehhez?

Te. Jó. Ég.

Lilyvel zihálva egymásra meredtünk. Kyra a tégla. Ő árult el minket. És Kolle megöli Tallia-t, ha nem sietünk.

Kövess és legyél gyors. - tátogtam Lily felé, majd elővettem a pálcám.

Levicorpus. - gondoltam és Kolle-ra szegeztem a pálcám.

Az átok a bokájánál rántotta fel a plafon felé.

Kyra gyorsan kapcsolt, de nem tudta leszedni onnan.

Vaktában kezdett átkokat és ártásokat küldeni, de egyik sem talált.

- Protego! - kiáltottam, és ledobtam magunkról a láthatatlanná tevő köpenyt, mert abba nem tudunk futni.

A pajszbűbáj kifeszült közénk és mire Kyra megszüntette, mi már megléptünk.

Sietünk kell. Meg kell mentenünk Tallia-t.

Hello guys!
Előkerültem. Lécci ne nyírjatok ki, amiért eddig kellett erre a részre várni, de szokás szerint nem volt ötletem. A következőre inkább nem ígérek semmit, úgyse tudom betartani. Valamikor lesz, fogalmam sincs, mikor. További jó hétvégét nektek!

Eszti✍️❣️❣️