Rose szemszöge

- Rose, beszélhetnénk? - fogta meg a karomat Tallia.

- Persze - bólintottam, majd tovább diktáltam Scorpiusnak a házit.

Tallia kínosan állt egyik lábáról a másikra.

- Mármint, négyszemközt? - kérdezte.

- Itt folytatjuk. - mondtam Scorpnak, majd követtem Talliát a folyosón.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Oda, ahol senki se tud kihallgatni minket. - felelte, majd futólépésben haladt előre. Végül egy elhagyatott folyosón álltunk meg.

- Mi volt ennyire sürgős és olyan, ami csak nekem szól? - kérdeztem.

- Azt hiszem, áruló van közöttünk. - vágott a közepébe.

Elkerekedett a szemem.

- Honnan gondolod ezt?

Tallia megköszörülte a torkát.

- Több dologból következtettem erre. Egyrészt, szerintem Delphi tisztában volt azzal, hogy ti ott lesztek aznap éjjel. Számított rátok, felkészült. Delphi többször utalt rá, hogy van egy forrása a Roxfortban. És még valami, amit nem mondtam el... Valakinek kell állnia a merényletek mögött!

Megtorpantam.

- Állj, Tallia, egy pillanat. Nem te voltál a merénylő??

Tallia megrázta a fejét.

- De akkor ki? - kérdeztem fel alá járkálva.

- A tégla közöttünk. - tárta szét a karját. - Csak ő lehetett.

- És ki a tégla? - kérdeztem idegesen.

Kicsivel később

- Nem tudom. - csóválta a fejét Lily. - Ez egyre rosszabb. Már senkiben sem bízhatunk.

- Mindig azt szoktad mondani, bíznunk kell egymásban. - szólt Betty. - Már egymásban sem bízhatunk.

- Lehet, hogy Denerys az. - vélekedett Albus. - Talán úgy döntött, visszaáll a koboldinárusokhoz.

- Nem Den az. - rázta meg a fejét Tallia. - Biztos vagyok benne.

- Eddig abban is biztosak voltunk, hogy nincs közöttünk áruló. - mondta Betty.

- Tennünk kell valamit. - támaszkodott a térdére Lily.

- Állítsunk csapdát. - vélekedett Betty.

- De ha az áruló közülünk van? - kérdezte Albus utalva arra, hogy még mindig Talliára gyanakszik.

- Nem Tallia az! - torkoltam le. - A csapda pedig egy próbát megér.

Később

A csapda készen állt. Mindenki a helyén. A könyvtárban várakoztam, mintha olvasnék. Nem tűntem ki, és senki se figyelt rám.

- Kezdődik. - hallottam Albus hangját a fülemben.

Kimentem a könyvtárból. Arra a helyre értem, ahova az áruló menni fog, ha bevette a csalit. Vártam. Lépéshangokat hallottam. Kiléptem a rejtekhelyem mögül és így szemtől szembe kerültem a téglával.

Megállt bennem az ütő. Nem akartam hinni a szememnek.

Remélem, sikerült eléggé felcsigáznom titeket. Ez tudom, rövid lett, de az is nagy dolog, hogy ma kész lett. A következőre inkább nem ígérek semmit, majd valamikor a jövőhéten. És kiderül, hogy ki az árulóóó...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szeretnék ajánlani egy wattpados könyvet: Rend(őr) telen. Én nagyon imádom, és Szabyest4ever is. Nem HP-s, de nagyon jó. Ha viszont valaki szeretne egy jó Harry Potter FF-t, akkor az olvasólistámon nézzen körül.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bárkinek bármi ötlet/tipp szokás szerint komment és privát. Köszi, hogy még szánjátok rám az időt és nem untok bele ahogy itt írogatok a végén. Jó éjt mindenkinek, jövőhéten 43. fejezet!

Eszti♥♥♥♥♥