Esős napnak néztünk elébe. Egész nap sötét volt és ez mindenki hangulatán megérződött. James és Albus mogorva volt, Lily mindenkire ártást szórt, aki csak szembe jött vele. Így történt, hogy a fél Roxforton rémdenevérrontás volt. Ki is kapott rendesen Mcgalagonytól, egy hét büntetőmunkát kapott. Betty sötét tekintettel méregetett mindenkit, Kyra még mindig a gyengélkedőn volt, Jake és Jack robbanós snapszlit játszottak a folyosó közepén. Ők is büntetőmunkát kaptak. Dan állítása szerint még életében nem volt ilyen pocsék napja, Roxane a könyvébe bújt egész nap, Dylan és Scorpius kerülték egymást, valószínűleg összevesztek. Alice ki sem mozdult egész nap. Én... Nos hát. Lépésenként veszekedtem valakivel. Miután mindenki a pocsék hangulat miatt sötéten méregetett, órák után Hagridhoz mentem. Benyitottam az ajtón.
- Rose? - pillantott fel álmosan.
- Borzalmas napom volt. - közöltem.
- Nekem is. A durrfarkú szurcsókok fele elveszett, a hippogriffek mérgesek, mert eső van, a kentaurok kitiltottak a rengetegből, Lily rémdenevérrontást szórt rám majdnem, James állítása szerint pocsékul nézek ki, beleléptem egy pocsolyába, kilyukadt a gumicsizmám. És te? - érdeklődött.
- Hú. Jake és Jack megdobtak egy pakli robbanós snapszlival, ami rajtam robbant, kiégette a talárom. Ezután nyelvcsomó-átkot kaptak tőlem. Roxane elmagyarázta a rúnák jelentését, amit nem bírnám és becsaptam emiatt az ajtót. Erre berágott rám. Dan megdobott az átváltoztatástan könyvével. James leordította a fejem, miszerint hogy kitesz a csapatból, ha nem koncentrálok. Albus szerint Jamesnek elszállt az agya, hogy egyszer kikaptunk.
Dylannal voltam, mert ő nem ordított rám két percenként. Scorpiust egész nap nem láttam, összevesztek Dylannal. Ja. Borzalmas napom volt. - fejeztem be.
- Kérsz teát? - érdeklődött Hagrid.
- Kösz, nem. - fintorogtam.
- Meddig maradsz?
- Nem sokáig, Quimby professzor két tekercses házi dolgozatot kért holnapra az Imperius-átokról. Mcgalagony bedühödött és tíz oldalas dogát kell írni az átváltoztatástanról úgy általában. SVK és Átváltoztatástan... Ez hosszú lesz. Ráadásul még meg kell írnom Kyráét és Albusét. De legalább ma nem volt bájitaltan.
- Quimby professzor kedves? - kérdezte hirtelen.
- Nem. Szörnyen szigorú. - panaszoltam. - Polly Chapman a kedvence. És kivételez vele.
- Aha. - bólintott, de az arckifejezése mindent elárult.
- Hagrid! Tudsz valamit Quimby-ről!
- Neeem. - tagadta.
- Ismerlek! Ki vele, mit csinált Quimby??
- Vigyázz vele. - javasolta.
- Hagrid!!!
- Nem!
- De igen!
- Nem!!!
- Dee! - úgy nézett ki ezzel elleszünk egy darabig.
- Rendben, de csak ha nem mondod el senkinek!
- De... Betty, Kyra, Albus, James, Hugo, Fred, Lily, Alice, Dan, Roxane, Scorpius, Dylan, Jake, Jack? Velük mi lesz?!
- Nekik elmondhatod, de másnak nem.
- Oké. - bólintottam.
- Quimby professzor a titokzatos hang gazdája. Ő Talliáék vezére.
Döbbenten meredtem rá. Quimby a koboldinárusok vezetője?? Hogy mi vaan?!?
- Biztos, Hagrid?
- Igen. Hallottam beszélni őket.
- Köszönöm, Hagrid! Megyek! - indultam kifelé a házból.
- Szia, Rose! - kiáltott utánam. Kilépve Hagrid házából kilépve még az esőről is elfeledkeztem. A kastélyba érve bőrig áztam, azután összehívtam a csapatunkat.
- Szóval - köszörültem meg a torkom. - Megvan a Hang gazdája.
- Ki az? - kérdezte Fred.
- Quimby professzor.