A teremben álltam, miközben egy tekercs fehér fáslit tekertem a kezemre. Hosszú volt az éjszaka azonban ez nem gátolhatja meg az edzésem idejét.
Fekete, sportos ruhában léptem a szőnyegre.
Szőke hajamat felfogtam egy lófarokba, majd Anot felé fordultam.

- Koncentrálj. Összpontosíts az energiádra. - magyarázta.

Azt tettem amit mond. Behunytam a szememet, majd csak elképzeltem, ahogy a kezem megtellik energiával és sikerül odacsapnom.
Amint újból nyitva volt a szemem a kezemre pillantottam, ami a szivárvány színeiben pompázott. Pontosabban nem is a kezem, hanem a körülötte lebegő energiamezőhöz hasonló burok.

- Nem rossz. De te ennél többre vagy képes. Támadj.-szólt rám, mire én sikeresen neki rontottam.

Ott ütöttem ahol értem, de minden támadásomat elharitotta. Egy bal oldali lábon rugással azt hittem térdre kényszeríthetem, de nem. Mögé kerültem, majd bele rúgtam a térdhajlatába, amitől végre a földre kényszerült én pedig kihasználva az alkalmat elé kerültem. Egy jobb horgossal akartam behúzni az arcába azonban lefogta az öklömet. Hátracsavarta a kezemet, majd a földre kényszerített. Tehetetlenül feküdtem a földön, majd miután legyőzöttnek nyilvánitottam magamat jeleztem, hogy elengedhet.
Levette rólam a kezét, mire én zihálva feküdtem a hátamra.

- Meg kell tanulnod koncentrálni. Egy harcos számára az érzései a legveszélyesebbek. - hajolt fölém én pedig gyorsan megemeltem a cipőmet, a feje köré fontam a lábamat, majd csavartam rajta egyet és a földre teritettem. Lefogtam a karját is, hogy biztos ne tudjon kiszabadulni.

- Nekem viszont van leleményességem. - vigyorogtam, majd háromszor rácsapott a combomra, jelezve a megadását, mire én leengedtem.

- Rendben - állt fel, hogy leporolja magát - de akkor sem vagy képes meg uralni a képességedet. Túl gyenge vagy még. Fejben. Ahoz, hogy az érzelmeid, ne iranyithassanak, ki kell zárnod a fejedből, mindent és mindenkit akit szeretsz. - magyarázta engem pedig elfogott a tett vágy. Nem tudtam mire képes Anot, de jobb a békesség, ezért megtettem amit mondott.

- Értettem. Nem okozok csalódást. - hajoltam meg előtte.

- Ezt mérőben merem remélni. Viszont, ha nem sikerül - hajolt közelebb, hogy a fülembe suttoghasson - én fogom eltenni láb alól azokat, akiket szeretsz. - majd eltávolodott tőlem és egy keserű mosoly kíséretében elhagyta az edzőtermet.

Az egész testemet elárasztotta a harag és a csalódás. Bár nem hittem volna, hogy Anot képes megölni a barátaimat, ha kell a saját bátyámtól fogom megvédeni őket.

A padhoz sétáltam és elkezdtem letekerni a kezemről a fáslit. Bementem az öltözőbe és lezuhanyoztam a kemény edzés után. Átöltöztem egy tiszta ruhába, majd el rakva a táskába a régi ruháimat, felkaptam a cuccomat és elindultam lefelé.
Végigsétáltam a folyosón, de égett szagot kezdtem érezni. Eleinte biztos voltam benne, hogy a laborban kísérleteznek valamit, de miután a szag egyre erőteljesebb lett és a labor az alaksorban van, kezdtem kételkedni.
A konyha. Gyorsan odasiettem, hogy vajon, mi lehet a forrás, majd amint beléptem a konyhába, csak a felgyulladt serpenyőt vettem észre.
A hűtő melletti tárolóból kivettem gyorsan a poroltót és lefújtam vele az egész gáztűzhelyet.

- A sütő is lángol. - nyitotta ki a bucky, majd a füstölgő gépbe is bele fújtam.

- Oké, akkor most magyarázd el, hogy mégis mi a franc történt itt . - raktam le az asztalra a poroltót.

- Arra gondoltam, hogy esetleg főzhetnék vacsorát és akkor azt itt megettük volna a bázison. - vakarta a tarkóját.

Olyan aranyos volt, nem tudtam rá haragudni.

- Jól van - öleltem meg - majd kitalálunk valamit. - veregettem meg a vállát.

- Mi lenne ha rendelnék egy pizzát és kiülnénk a mólóra? - érdeklődött.

- Fantasztikus. - dicsértem meg, majd a telefonért nyúltam és tárcsáztam a számot.
Megrendeltünk a pizzát és vártunk.
Nem kellet sok idő és a futár odatalált. Megköszöntük a kiszolgálást odaadtuk a pénzt és el is indultunk a tóparthoz.
Leültünk a stég végén és felnyitottuk a dobozt.

- Ez, azért nem olyan, mint a múltkori volt. - vett ki egy szeletet.

- A múltkori az volt?

- Nem tudom. Szerinted? - hárította a kérdést én viszont nem válaszoltam.

Gyönyörű csillagfényes éjszakánk volt. Olyan szabadnak  és fesztelennek éreztem magam Bucky mellett.

- Gondolod, hogy képes vagyok rá? Mármint arra, amit Anot mondott. - érdeklődtem.

- Tudom. - válaszolt egy újabbat. beleharapva a szeletbe.

Soha nem értettem, hogy Bucky miért hisz annyira bennem, holott én egyáltalán nem bízok magamban.

- Ha ennyire bámulsz, elég feltűnő plusz kissé zavarba is jövök. - nézett rám, mire én vöröslő fejjel inkább elkaptam a tekintetemet róla .

- Bocsi. - motyogtam az orrom alatt.

- Ez egy randi ugye? Akkor ne érezd kényszernek. - mosolygott.

- Rendben. Ugye a randi lényege, hogy jobban megismerjük a másikat. Mond el, hogy mit kedvelsz bennem. - tértem a lényegre, mire Bucky értetlen fejét vágott.

Hátrébb lökte, magát a stég végétől és törökülésbe húzta a lábait.

- Hogy mit kedvelek benned - ismételte a kérdésemet - talán, azt, hogy vakmerő vagy. Hogy akármi történjen te mindig kiállsz magadért vagy másokért. Nem számít, hogy van esélyed, vagy biztos meghalsz. Bátor vagy és nem félsz.

- Ebben tévedsz. Elég sok minden van amitől félek. - magyaráztam.

- Például?

Elvesziteni téged. Gondoltam, de nem mondtam ki hangosan.

- Mindegy. Most te jössz. Mit kedvelsz bennem. - incselkedett velem, ami tőle elég szokatlan volt számomra.

- Nos - ültem közelebb hozzá , majd inkább szembe fordultam vele és az ölébe ültem - talán azt, hogy mindig mindentől megpróbálsz megvédeni.

- Mert nem tudsz magadra vigyázni. - vágta rá.

- Még , hogy nem? Ki mentett meg, hogy fel ne gyújtsd a bázist? - nevettem.

- Jó győztél.-hajtotta hátra a fejét.

Ahogy Bucky arcát megvilágította holdfény, olyan érzés kavargott bennem, amit talán még sosem éreztem.

- Tudod mitől félek a legjobban? - kérdeztem sejtelmesen, mire Bucky féloldalasen pislogott rám - Attól, hogy elveszitelek téged. - arcom kissé piros lett, bár ezt próbáltam leplezni a férfi előtt.

- Tudod aznap, amikor megismertelek, roppant idegesítőnek és tenyérbemászónak gondoltalak...

- Naaa...

- Várjál nem fejeztem be - nevetett - de  csak utánna jöttem rá, hogy te igazából félsz és kétségbe esett vagy. Nem tudod ki vagy, de szeretnél rajonni. Kétségbe vagy esve, mert senki nem akart segíteni - tűrt egy tincset a fülem mögé - ezért választottál engem.

- Igaz. - mosolyodtam el.

Éreztem, hogy ez lesz az a pillanat, amire mindketten vártunk.
Belenéztem kék, csillogó szemébe, amelyek még élénkebben ragyogtak a holdfényben.
Nyaka köré fontam karomat és közelebb hajoltam hozzá. Látszólag meglepte, de nem ellenkezett. Ajkainkat alig pár centi választotta el és...

-Bucky! Rosalie! Gyertek fejlemény van. - futott oda hozzánk a kapitány.

Olyan gyorsan rebbentünk szét, mint két tinédzser, akiket rajta kaptak valami huncutságon.

- Persze megyünk. - álltam fel és, mintha mi sem történt volna, Bucky felé nyújtottam a kezemet, majd felhúztam a földről.

- Oh pizzát ettetek? - kérdezte Steve, majd közelebb lépve lehajolt a dobozért és felvett belőle egy szeletet.

Én unottan néztem a távolba, miközben a kapitány a mi kajánkat majszolta.
Inkabb összecsuktam a dobozt és felvettem a földről. Igen, lehet kicsit dühös voltam, de egyszerűen nem volt rá okom.
Azért mert a kapitány megzavart minket? Ugyan már! Nem is biztos, hogy még történt volna, ha pedig mégis, elképzelhető, hogy még összezavarodottabb lennék, mint most.

A bázis felé vettem az irányt és beléptem az épületbe. A konyhába leraktam a pizzás dobozt, majd a tárgyaló terem felé indultam el.
Benyitottam az ajtón és rajtunk kívül, minden csapattag bent tartózkodott.

- Mi történt? - kérdeztem, időközben pedig Bucky és Steve is megérkezett.

- Nagyobb a baj, mint hittem - kezdte a bátyám - nem rég egy kódolt rádióüzenetet kaptam a kémeimtől, hogy a kree hadsereg már csak napok kérdése és eléri Xandar-t. - fejezte be.

- Ma este összepakolunk és holnap reggel indulunk. - fonta keresztbe a karját Stark.

- Értettem. Mégvalami?

- Semmi. Elmehetsz. - támaszkodott az asztalra Anot én pedig villámgyorsan elhagytam a termet.

Alig bírtam felfogni és ha őszinte akarok lenni talán nem is akarom. Nem volt kedvem senkivel se találkozni így rögvest a szobám fele vettem az irányt. Le akartam feküdni aludni és elfelejteni ezt az egész estét.