•••

•••

Másnap reggel arra ébredtem, hogy alig kapok levegőt. Igaz, legelőször azt hittem csak álmodom, mert ott valamilyen okból kifolyólag éppen víz alatt voltam, de amikor kinyitottam a szemeimet és rémülten kaptam levegő után, rá kellett jönnöm, hogy az álmomban magam körül érzékelt víz helyett egy felettébb nagy súly haladt nagyon jó úton a testem összepréseléséhez.

A szemöldökeimet összehúzva próbáltam kicsúszni a tetoválásokkal telített karok és a sötét, nagyon kócos hajzuhatag alól, de legnagyobb bánatomra ez egészen addig lehetetlennek tűnt, amíg erővel le nem hámoztam magamról az álom világom tönkretevőjét.

– Harry – húztam ki kezeimet kettőnk közül, miközben viszonylag hangosan próbáltam őt felébreszteni.

Odakint még korom sötét volt az égbolt, csak az utcai fények világították be a várost, a hold és csillagok közreműködésével, amik még innen, az ágyból nézve is csodálatosan festettek a fekete háttér előtt.

– Mhm. Csak öt percet még.

Megforgattam szemeimet.

Ki gondolta volna, hogy a nagy és ijesztő maffiavezér ennyire nehezen tud csak felébredni és kimászni a kényelmes ágy bugyraiból? Csak mert én nem éppen így képzeltem el őt, hogy az igazat mondjam. Nekem ő már a legelső napon, az irodájában, is úgy tűnt, mint aki hajnalok hajnalán ébren van, hogy aztán mindenkit megelőzve összeírja az aznapi teendőit, időpontjait meg minden olyan dolgot, amit egy maffia feje általában csinálni szokott reggelente. Erre most itt van egy hotelszoba ágyában, feje a hasamon pihen, izmos karjai pedig úgy kapaszkodnak belém, mintha attól tartana, bármelyik pillanatban eltűnhetek mellőle. És hogy én mennyire szeretném ezt tenni.

– Harry! – kulcsoltam ujjaimat karja köré, és minden erőmet összekaparva felemeltem magamról. Már éppen fel tudtam volna állni az ágyról, amikor hosszú karja megint utánam nyúlt, most éppen a derekam köré és visszahúzott a paplanra. – Utállak.

Nevetve rázta meg a fejét, arcát rögtön ezután a nyakhajlatomba fúrta.

Cselekedetét érzékelve és megértve, elakadt a lélegzetem. Puha ajkai, akárcsak tegnap este, megint érzéki módon súrolták a bőrömet, ami éppenséggel kilátszott a tőle kapott fehér ing anyaga alól. Forró leheletétől egész testemet beborította a libabőr.

A riasztó pedig azonnal bekapcsolt a fejemben, amikor ujjai a fedetlen combomat szántották végig.

– Tudod te hány nő menne most össze egymással, csak hogy a helyedbe kerüljenek?

Hála az égnek, hogy ilyen öntelt, beképzelt hólyag és mindössze egyetlen mondattal képes tönkretenni egy szexuális feszültséggel csordultig telített pillanatot. Hála a magasságosnak!

– Még szerencse, hogy én nem vagyok olyan mint ők – paskoltam meg a vállát és többet nem habozva eltoltam magamtól, ezt követően kiszállva az ágyból.

– Rosalie..

– Öltözök, hogy aztán indulhassunk – kaptam fel a szoba egyik sarkában található fotelról a tegnapi farmeremet és azt magamra öltve bele tűrtem a rám legalább háromszor, de lehet négyszer is, nagyobb inget, rá pedig a blézert húztam. – Készülj össze, addig szerzek valami reggelit. Feltéve, hogy te is éhes vagy – tettem hozzá, bele lépve cipőimbe.

Megtámaszkodott a könyökein és alkarjain, miközben zöld szemeit lassan futtatta végig most már teljesen ruhába bújtatott testemen, tekintete kifejezetten sokáig időzött el az arcomon, mielőtt sóhajtva biccentett volna egyet és kezeit kinyújtva visszadőlt az ágyra. – Negyed óra és én is kész leszek.

Bólintással jeleztem számára, hogy értettem és a szobát elhagyva kisétáltam a nappaliba, ahol a fekete telefont felkapva tárcsáztam a menü alján található szobaszerviz telefonszámát.

•••

Délelőtt tízkor érkeztünk meg Southampton-ba, ahol, amint beléptünk a villába, én már be is vonultam a konyhába, csak hogy egy nagyon kedves mosolyú idős nővel találkozzak. Mrs Radley vidáman nézett végig rajtam, majd el a vállam felett és igaz, egy pillanatra megfagyott, de hamar összeszedte magát, hogy aztán a kelleténél és a megérdemeltnél sokkal barátságosabban köszöntse a mögöttem álló személyt. Aki, a hangja hallatán megint olyan megmagyarázhatatlan érzéseket árasztott szét a testemben, amikre talán sosem leszek teljesen felkészülve.

  – Harry! Régen láttalak idelent, fiam – került ki engem az idős asszony, mikor pedig én is hátra fordultam, meglepetten fogtam fel az előttem lefolyó történéseket.

Mrs Radley kezei ugyanis szorosan fonódtak össze Harry háta mögött.

  – Hazugság – távolodott el tőle, pajkos csillogással a szemeiben, de az arcán látható volt az enyhe megbánás jele. – Tegnap voltam itt, hogy ebédet vigyek neki – bökött irányomba az ujjával, amire csak egy unott szemforgatás és horkantás volt a válaszom.

Mrs Radley szórakozottan kacsintott rám egyet, majd az egyik kötényre biccentett. – Azt neked készítettem elő, ma sütni fogunk.

Széles vigyorral az arcomon dobtam az egyik szék támlájára a blézeremet, majd fogtam össze hosszú hajamat egy laza kontyba és végül a fekete kötényt is a nyakamba akasztottam. Csak összekötni nem tudtam.

  – Mrs Radley, lenne szíves..

  – Ó, Harry, kérlek, segíts Rosalienak, nekem ki kell mennem a kertbe répáért.

Felvont szemöldökökkel fordultam a konyhát gyors léptekkel elhagyó, útközben egy kosarat felkapó nőt, majd a fejemet rázva leengedtem vállaimat, várva, hogy a tőlem néhány méter távolságban álló férfi összekösse hátam mögött a kötény két lelógó részét. Időközben összegomboltam az ing ujjainak végét és egészen a könyökeim felé hajtottam őket, hogy véletlenül se zavarjanak majd a sütésben. Amihez, mellesleg, nem teljesen tudom elképzelni, hogy miért kell a répa. De jobbnak láttam nem Mrs Radley után loholni a kiskertbe, hogy aztán magamra haragítsam a kérdéseimmel és a talán gyerekes próbálkozásommal, hogy ne kelljen több időt kettesben töltenem a férfivel, akivel ma reggel egy ágyban, összegabalyodott testrészekkel ébredtem fel New York egyik, ha nem a leggrandiózusabb szállodájában.

  – Sajnálom a ma reggelt.

  – Én a tegnap estét – vágtam rá kapásból, és már folytattam is volna a kemény hangnemben elhangzó kijelentésemet, csakhogy kezei benyúltak saját karjaim és testem közé, megragadta a kötőket és egy keresztezéssel a hátam közepe környékén ismét előre nyúlt, a hasam előtt masnit kötve.

  – Ilyen egyszerű az egész. Látod? – hajolt előrébb, tenyerei a kötény elején pihentek, ajkai egészen közel voltak a fülemhez.

  – Látom.

Helyeslően bólintott, de továbbra sem lépett el tőlem. Mellkasa minden egyes lélegzetvétel alkalmával a hátamhoz ért, álla, miután lehajtotta fejét, a vállamon pihent, miközben nagy sóhajt hallatott.

– Én nem sajnálom a tegnap estét.

Akartam mondani erre valamit. Nagyon szerettem volna reagálni, annyira, hogy minden egyes gondolatom hangosan, nagy erővel dörömbölt a fejemben, jelezvén ezzel, hogy csak a számat kéne kinyitni és már meg is oldódott fejfájásom. De a közelsége, parfümének karakterisztikus, erős illata, haja, ahogy csiklandozta a fülem tövét, a kezei a hasam előtt és a vállamon pihenő álla mind mind csak apró részei voltak az összhatásnak, annak, amelyik olyan erővel hatott rám, hogy mindössze ennyitől remegni kezdtek a lábaim.

– És azt hiszem igazából te sem – motyogta oldalra fordítva a fejét, rózsaszínű ajkai most a nyakamon mozogtak.

– A mindenit. Elmegyek néhány napra és ti máris összehabarodtok? Kérem a pénzemet srácok.

Lefagyva tettem egy lépést előre, kiszabadítva magamat a hátam mögött álló férfi karjaiból, majd mint amikor horrorfilmet szoktam nézni az öcsémmel, körülbelül olyan kifejezéssel az arcomon fordultam a konyha boltíves bejárata alatt álló személyekre.

Nina ördögi, ugyanakkor díjnyertes mosollyal nézett hol Georgiora, hol pedig Philipre, aki gyilkos tekintettel szuggerálta az öccsét, úgy tűnt, velem egy pillanatig sem törődve.

– Milyen pénz? – szólalt meg végül Harry, kezeit összefonva maga előtt.

– Fogadtunk – legyintett hanyagul Georgio, majd a zsebébe nyúlt és egy bizonyos összeget előhúzva a tárcájából, a fejét csóválva ejtette azt húga kinyújtott kezébe.

– Mégis miben?

A hangom remegett, fogalmam sincs miért, és olyan ismeretlenül csengett, hogy még én magam is meglepődtem a hallatán. Megköszörültem a torkomat.

– Hogy a bátyám mikor gyengül el – kuncogott Nina, célzó tekintetét kettőnk között kapkodva. – Mindenki elkönyvelte, hogy az életben nem lesz még egy olyan nő, aki miatt megváltozik, de úgy látszik, hogy te, Rosalie Salinas, te képes vagy...

– Nem vagyunk együtt – vágtam a lány szavába, téve egy lépést balra, ezzel is nagyobb távolságot hagyva kettőnk közt.

Nem vagyunk együtt. És terveim szerint nem is leszünk.

Ez volt a pillanat, amikor Philip a bátyjáról rám emelte pillantását és apró, alig észrevehető mosolyra húzódtak ajkai. Félrenéztem róla. Ha azt hiszi már nem haragszom rá, akkor rohadtul téved.

– De..

– Nem – küldtem egy szúrós pillantást Nina irányába, mire a fejét oldalra biccentve nézett végig rajtam alaposan.

És hiába tűnt fel neki a rám szabályosan hatalmas fehér ing, nem szólt, csak a fejét csóválva adta vissza a pénzt Georgionak.

Mrs Radley érkezése volt az egyetlen dolog, ami véget vetett a konyhában uralkodó feszült és furcsa légkörnek, meglepődött tekintete pedig rólam először Harryre, majd a másik három illetőre csúszott. A végén, amikor őket is elraktározta magában, a nyelvével csettintve küldött felém egy megdorgáló pillantást.

– Én is ezt mondom, Mrs Radley. Pontosan ezt! – rázta a fejét Nina, továbbra is engem és bátyját szuggerálva, aztán sóhajtott egyet és mellém sétált. – Mit sütünk?

•••

•••••••••••••••
midnightwhiteowl
Ladybady
ladyshitgirl
hungarianwriter