Reggel a nap első sugarai ébresztettek minket. Mikor kinyitottam a szemem, már rutinból fogtam volna rá ágyam rácsára, hogy felnyomjam magam annak érdekében, nehogy visszaaludjak, ám a rács nem volt helyén, én pedig leestem a felhőről.

Mikor körülnéztem, csalódott sóhajjal nyugtáztam, hogy nem rémálom volt a tegnapi, és tényleg itt vagyok. A megszokott rutinom nélkül üresnek éreztem magam, elvégre nem kell se zuhanyoznunk, se fésülködnünk. Semmi olyat, amit egy ember tenne.

Yoko és a barátnője már nem volt bent a szobába, csak Milor és én. Tegnap mesélt kicsit róluk, mire kell figyelnem, és esetlegesen mivel tudom felhúzni annyira, hogy faképnél hagyjon. A földi sulimban ebből már nagy gyakorlatokat szereztem, mégis végighallgattam, elvégre nem tudom, milyen lány is ő.

A felnőtt angyalok segítségével kimentünk az udvarra, hogy pár perc múlva megjelenjenek az iskola fontosabb személyei, közöttük az igazgatónk, és Lucifer. A gerincem bizsergett a látványától, most mégse pattantak ki szárnyaim, mint legutóbb.

Végül is az, amit mondtak érdekesebb volt, mint mondjuk egy évnyitó. Megtudtam, hogy a háború nagyon is komoly, és valószínűleg elkerülhetetlen lesz, mivel a Lidércek egyre csak gyarapodnak, erejük pedig nőttön-nő, hiszen csapatban támadnak. Azt még mindig nem tudom - mivel nem tért ki rá - hogy mik is ezek, honnan alakultak ki, és miért támadnak, de úgy hiszem, hogy amíg más se rendelkezik az információkkal, addig nekem se kell aggódnom érte. Az iskola része számomra felettébb szórakoztató volt, mivel az előadást Lucifer tartotta. Próbálta úgy megfogalmazni, hogy ne legyen olyan közhelyes, de számomra, aki az emberek között élt, nem tudott olyat mondani, amivel megváltozna az az álláspontom, hogy ezt a helyet egy az egyben onnan másolták.

A végén viszont mindenki elkomorodott, elvégre ő maga jelentette be, hogy egy kényes témát is meg kell beszélnünk, amivel mindenkinek együtt kell élnie, amíg itt vagyunk. A démonok ma fognak megérkezni hozzánk, és velünk fognak élni ebben a hatalmas épületben, amíg fel nem készült mindenki a háborúra. Mivel a Lidércek nem válogatnak, hogy Angyalt vagy Démont ölnek, így a két nép ismét összefog, hogy együtt megmentsék a világukat.

- Nem igazán értem, hogyan fogunk kijönni velük.. - aggodalmaskodott Milor, mikor vége lett ennek az egésznek.

- Szerintem nem lesz gond. - nem fűztem hozzá semmiféle magyarázkodást, mivel láttam a fején, hogy nem tetszett neki a gondolatmenetem. A földön meg kellett tanulnom azt a fájdalmas, de egyszerű tényt, hogy mindenkit el lehet viselni, csak meg kell ismerni. Ezek után elfelejtek minden rémmesét, amit a démonokról mondtak nekünk még kicsiként, és nyitottan fogok hozzájuk állni, persze csak addig, amíg nem látok ellenem irányuló megnyilvánulásokat.

Visszaindultunk a szobánkba, de még a bejárat előtt, egy ismeretlen hang ütötte meg fülemet, ahogy a nevemet kiáltja. Nem láttam senkit, ezért nem foglalkoztam vele, ám amint visszafordultam a bámészkodó Milor-hoz, fentről egy nő, mégpedig az egyik tanár ugrott elém. Hátraléptem egyet, amíg ő felegyenesedett, és behúzta szárnyait. Akkora sebességgel jött, hogy még a hajamat is összekócolta.

- Ne haragudj. - nevetett fel. - Nincs sok időm, ezért a tárgyra térek. A nevem Dina, én leszek a tanárotok. - nem sokat tudok az angyalokról, de mivel anyámmal végig kellett néznünk az összeset, így azt tudom, hogy ő a tanulás angyala. - Mivel te leszel a diákom, és kicsivel le vagy maradva a többiektől, arra gondoltam, hogy délutánonként különórákat tartanék neked, hogy felzárkózz.

- Mármint tanítási időn kívül? - kérdeztem vissza. Nem értettem, miért akar velem foglalkozni.

- Igen. Ha jól vagyok tájékoztatva, az erődről még nem tudsz semmit, míg a többiek már használják. - bólintottam egyet. - Segítenék neked felszínre hozni, és elsajátítani.

- Biztos ez, tanárnő? - nem lehet, hogy csak megfenyegették, vagy megkérték? Nem akarom, hogy kényszerből cselekedjen így..

- Figyelj. Én nem ítélek el senkit. A tudás, mindenkinek jár, beleértve téged is. Angyal létedből kifolyólag, alanyi jogod, hogy tudd használni az erődet, így nekem ez nem probléma. - úgy beszél, mint egy jogász. Látszott rajta, hogy örül, ha taníthat, ezért kérdés nélkül beleegyeztem. Mivel az óráink holnap fognak kezdődni, így az első találkozásunk délután lesz. Kíváncsi vagyok, mit fogok én csinálni egész nap, elvégre repülni nem tudok, erőm pedig jelenleg még nincs, az eszem, ami a földi élet tudományával van megtöltve itt semmisnek mondható.

Ahogyan arra már este felkészültem, a másnapom abból állt, hogy néztem a többieket, amint villogtatják a tudásukat, elkápráztatva a többieket, valamint a tanárokat. Nagyon sok képesség létezik, amiket még álmomba se gondoltam volna, ráadásul ez a szám a duplájára növekedett most, hogy nem csak mi vagyunk.

Tegnap, a késő délutáni órákban megérkeztek a démonok, akiket Lucifer kísért be és vezette körbe őket. Az Angyalok mind a szobájukban maradtak, mert nem mertek kilépni, én azonban érdeklődve néztem őket az ablakból. Bár a sötét aura mindegyiket körbe lengte, mégis szerettem volna közelről is látni egyet. Szárnyuk ki volt engedve, és egy apró karomhoz hasonló kitüremkedés díszítette szárnyukat, amik hatalmas fekete tollak borították. Némelyiknek fején szarv is volt, ami azonban a legfurcsább volt számomra, az a mögöttük lobogó nyélfarok, ami mind a férfiaknál, mind a nőknél jelen volt. Szemük a vörös árnyalatában úszott, sőt, volt olyan is, akinek olyannyira mély volt, hogy az már feketének számított.

A mai órákon, végig két csoportra voltunk osztva, a tanárok parancsa nélkül is. Az Angyalok arcára kiült a félelem, a Démonokéra pedig az undor, én pedig valahol középen állhattam egyedül, hiszen Milor is a mi csapatunkat erősítette. Nem mentem nagyon közel hozzájuk, mert a szárnyam bizsergéssel jelezte, hogy nem tetszik neki a helyzet, ezért csak az árnyékból figyeltem.

Észrevettem, hogy míg nekünk alapjáraton tiszta képességeink vannak, a démonoké szinte mind fájdalmat, vagy egyéb negatív érzést kelt. Akire nagyon felfigyeltem, egy árnyék mester volt. Ez annyit jelentett, hogy ha valakinek elkapta az árnyékát, képes volt azzal irányítani, sőt, felemelni a felhőről, hogy ő legyen kívül, és az illetőt letaszítani a helyére. Mindenki, még a tanárok is meglepődtek ezen, és azóta kissé kerülik szerencsétlen lányt.

Délután, mivel nem tudtam, hova kellene mennem az épület előtt vártam Dina-t. Egyszer csak a szárnyam nagy hévvel kitárult, ezzel ellökve engem a faltól, így a földre estem, de azonnal körbenéztem, miért is történt ez. Egy lélek se volt az udvaron, az ajtón keresztül azonban másodpercekkel ez után Lucifer lépett ki az egyik tanárral. Annyira beszélgettek, hogy nem vettek észre, így én a falhoz szorultam, és végignéztem, ahogy távoznak a kapun keresztül, amin mi bejöttünk.

- Nahát.. - jött hátam mögül a lágy hang. - Ekkorát se láttam még diákon. - nevetett fel Dina, majd megfogta a szárnyamat, és simogatni kezdte a tollakat. Kellemes borzongás járta be testemet, ahogy a puha Angyal kezei fel s le borzolják szárnyam pihéit. - Mára semmi extrát nem terveztem, mivel dolgom van, úgyhogy beszélgessünk egy kicsit. - intett, hogy induljak meg, majd a suli mögé vettük az irányt.

- Mi dolga lesz? - kíváncsiskodtam, mivel úgy tűnt, ő nem mostanában fog elkezdeni beszélni.

- Lucifernek fontos dolga akadt, így nekem kell segítenem fogadni a Hibrideket.

- A.. Miket? - álltam meg és néztem rá kérdőn.

- Hibridek. Mond csak Viectra, hány világról tudsz? - elgondolkodtam, mivel úgy hangzott ez a kérdés, mintha valami csavar is lenne benne, de akár hogyan törtem a fejem, nem tudtam más megoldásra lelni.

- Három. - bólintott, majd tovább indult.

- Tudod, mivel régebben békében élt együtt a két nép, így előfordult, hogy egy Angyal és egy Démon szerelméből egy új lény keletkezett. Ők nem tartják magukat egyiknek sem, még akkor se, ha meg lehet állapítani, hogy melyik DNS van nagyobb százalékban jelen bennük. Ők nem a Pokolban, és nem is a Mennyekben élnek, hanem egy másolt világban. Onnan csakis a felnőttek tudnak kilépni, de egy ideje már annyira elszakadtak tőlünk, hogy nem láttunk már évek óta egy Hibridet se.

- Hadd kérdezzek valamit. - ha már itt tartunk, lehet, hogy ú meg tudná válaszolni a kérdésemet, amit még tegnap tettem fel magamnak. - A Mennyekbe köztudott, hogy nem léphet Démon. Akkor mi most hol vagyunk? - most ő állt meg, és nézett le rám megdöbbenve. Azt hittem, valami rosszat kérdeztem, de ez a gondolat gyorsan elszállt, mikor halkan felnevetett.

- Okosabb vagy, mint hittem. Igazad van, nem a Mennyekben vagyunk, habár a tanárok minden erejükkel ezt az illúziót akarják kelteni. Sajnálom, de ennél többet nem mondhatok. - tette ajkai elé ujját, én pedig megértően bólintottam. Már ez is sokkal több, mint amennyit magamtól tudnék. - Visszatérve ezekre a kis külön órákra.. Sajnos azt nem ígérem meg, hogy a repülést is meg tudom neked tanítani, de az erődet felszínre hozhatjuk, lehetőleg gyorsan, mivel nyakunkon a vész. - már ha van egyáltalán erőm. Nagyon sokszor elgondolkodtam azon az egyszerű tényen, hogy ha nem tudok repülni, akkor könnyen lehet, hogy képességem sincs, de ez mindig megbukott Lucifernél, aki mielőtt leérhettem volna a földre, elvette tőlem, legyen is az bármi.

Milor-nak például csodálatos a képessége. Képes olyan erejű pajzsot maga köré vonni, ami még egy tanár kifejlett erejét is visszahárítja, ezt azonban nagyon kevés ideig tudja fenntartani, és el is fárad utána. Neki azt kell majd megtanulnia, hogy hosszú ideig képes legyen maga körül tartani, valamint arra is meg szeretnék tanítani, hogy képes legyen ezt a pajzsot megnagyobbítani, ezáltal többeket megvédeni.

- Nos, nekem mennem kell. Ha érdekel, akkor nyugodtan maradj lent, és nézd meg őket. Láttam, hogy nem különösebben zavarnak a Démonok jelenléte, így vélhetőleg a Hibridekre is kíváncsi lehetsz. - mintha apám szelleme vetült volna ki a tanárnőre, lágyan fejem búbjára helyezte kezét, hogy megsimogassa hajam, és integetve elinduljon a kapu felé. Eltalálta, hiszen mindennél kíváncsibb voltam azokra a lényekre, amik egy Angyaltól és egy Démontól származnak, Vajon nekik is ugyan olyan képességük van mint nekünk? Vagy netán a kettős vérük miatt duplázódik a képességük is?