Jungkook pov's

Elképzelésem sem volt, mi történik. Mivel lefoglalt az a sok undorító féreg, akik meg akartak ölni, így pár másodpercre nem tudtam a többiekre figyelni, akik azonban igyekeztek segíteni nekem, hiszen vagy egy tucatnyian vettek körbe és kezdtek el támadni.

Hála Kuro-nak, összedolgozva gyorsan lerendeztük őket, így rögtön Viectra-t kezdtem szemeimmel keresni, de mikor megláttam, azt hittem menten kiugrik a szívem a mellkasomból. Szárnyait maga mögött, a földön húzta, mintha elernyedtek volna izmai, és nem bírná el, kezei hanyagul lógott teste mellett, lábaival pedig ingadozva közelítette meg ellenségét, aki tárt karokkal várta őt.

- Viectra! - kiáltottam, majd rögtön feléjük kezdtem repülni, ám Taehyung egy jól irányzott ütéssel bevert egyet, amitől oldalra csuklott fejem, és az egyik fának ütköztem. Nem volt időm a fájdalommal foglalkozni, gyors és pontos ütésekkel közeledett felém, amiket alig tudtam kivédeni, ráadásul az erőm nem fogott rajta, így csakis magamra számíthattam, valamint a szárnyaimra, amik segítségével kikerültem a támadását.

Jimin rögtön mellém szegődött, és ellökve a férfit magára vonta figyelmét, hogy én el tudjak onnan menni. Nem volt időm megköszönni neki, ahogy cselekedni se. Tehetetlenül néztem végig, ahogy a lány megfogja Lucifer kezét, és mintha ezernyi vékony fekete inda nőne ki bőréből, átfonódott Viectra testére. Lehunyta szemeit, de amit furcsa volt, hogy végig mosolygott. Szemeiből könnyek folytak, amik nagyon nem tetszettek, ezért ismét megkíséreltem az odajutást, ám most ő maga állított meg. Nekem háttal volt, mégis megsuhintotta szárnyait, ezzel olyan erős széllökést képezve, hogy nemcsak engem, de a mögöttem levő Lidérceket is könnyűszerrel hátrataszította.

Mintha maga az ördög szállta volna meg testét, oldalra feszítette kezeit, majd Lucifer felemelte kezeit, ezzel együtt erejét használva a lányt is, akinek fehér szárnyai tollról tollra kezdett el befeketedni. Egyetlen esélynek láttam a folyamat lassúságát, ami arra engedett következtetni, hogy még öntudatánál van, és küzd ez ellen, csak egyedül gyenge.

Próbáltam közel jutni hozzájuk, ám a Démon minden lépésemet figyelte, és amint egy kicsit is közelebb merészkedtem, rám uszította Lidérceit, vagy épp Taehyung-ot, aki mindeddig Jiminnel küzdött, akit most hirtelen nem is látok.

- Jungkook! - jött mellém Milor, majd egy nagyon halvány színű burát emelt fölénk, amire a Lidércek mintha csak egy kavics lenne a földön ugrottak fel. Ez lehet az a pajzs, amivel mindeddig próbálkozott.

Mikor már annyira sokan telepedtek rá, hogy a feketeségen kívül semmit se láttunk, kitárta karjait, és egy heves mozdulattal amekkorára csak tudta, megnagyobbította a pajzsot, ezzel ellökve tőlünk a Lidérceket, és felszabadítva körülöttünk a teret.

- Mi történik vele? - nézett barátnőjére, aki egyre jobban kezdett hasonlítani egy Démonra.

- Ötletem sincs, hogyan tudnék odajutni. Ha csak közelebb megyek, Lucifer azonnal tesz ellene, hogy hátráljak, Viectra pedig nem tudja egyedül leküzdeni őt. Így át fog ő is változni, akárcsak Taehyung. - néztem a férfira, aki épp Kuro-val harcolt. A lány igyekezett megállítani azáltal, hogy leköti árnyékát, ám akárcsak nálam, neki sem működött rajta az ereje, ezért csak annyit tudtak tenni LoHan-al, hogy ide-oda ugrálva összezavarják, és közelharcot vívnak vele, amiben látványosan nem volt jó a manipulált Démon.

Visszamentünk a többiekhez, majd egy kisebb kört alkotva, hogy ne legyen senki számára holt tér, védeni kezdtük egymást, valamint ahogy csak tudtuk, irtottuk a lényeket, akik már több társunkat is magukhoz hasonlóvá tettek. Vészesen fogytunk, ezáltal az ő létszámuk gyarapodott.

Mit tudnék tenni érte? Megígértem neki, hogy vigyázok rá. Nem akarom, hogy meghaljon, és engedni sem fogom. De mégis hogyan tudnám kimenteni annak az elmebetegnek a karmai közül? A hangom nem ér el hozzá, nem tudok neki olyat mondani, ami adna neki akkora erőt, hogy kiszakadjon a tudatának elnyomásából. Bármit megtennék érte, akár még az életem árán is..

Mintha elsuhant volna mellettem valami, a fülem rettenetesen sípolni kezdett, a körülöttem levő világ pedig egy perc alatt semmisült meg a tisztító fényben, ami után nem maradt semmi, csak az erdő fáinak sötét árnyékának kivetülése, valamint valami csepegő hang, ami olyan volt, mint apró könnyek koppanása egy tiszta felületre.

Magamnál voltam annyira, hogy felfogjam, valószínűleg eltaláltak, és elájultam. Mivel nem fájt semmim, így elindultam a hang irányába, ami ahogy közeledtem hozzá, úgy vált sokkal hangosabbá. Elhajtottam magam elől az egyik faágnak kinéző árnyat, majd szemeim elé húztam kezem, mivel az erős fény ismételten elvakított, és megjelenített előttem egy várost, ami valószínűleg a Mennyben volt, mivel nálunk nem így néznek ki a házak. Nálunk nincs olyan, hogy világosság, még nappal is vöröses fényben úszik minden, ami keveredik a fekete árnyalatával.

A városban folyt az élet, de hangokat egyáltalán nem hallottam. Csupán csak azt a kopogó csepegést, ami az egyik házból jött. Benéztem az ablakon, és megláttam egy nőt, aki épp egy most született gyermeket dédelget karjaiban, és próbálja csendre csitítani lágy énekével. Amint a gyerek elszenderedett, letette őt a kiságyba, majd elhagyta a szobát, amit azonban rögtön elsötétített egy baljós aura. Tenyerem az üvegre tettem, és éppen hogy nem estem orra, mikor a fal szinte eltűnt előttem, én pedig beléptem a szobába a gyerek mellé. Pislantott kettőt, majd rám nézett. Tudtam, hogy lát, elvégre egyenesen a szemembe mélyesztette tekintetét, és úgy figyelt tátott szájjal.

Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjen a sötét aura tulajdonosa, aki nem volt más, mint Lucifer. Hátráltam pár lépést, de ekkor eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül, így visszaléptem a kiságy mellé, ő azonban mintha itt se lennék, rögtön a csecsemőhöz hajolt. Kezét feje fölé helyezte, és hullámzó mozgással szívni kezdett belőle valamit, ami fehér ködszerű anyaggal távozott testéből. Szárnyai azonnal rezonálni kezdtek, de olyan aprók voltak, hogy nem tudták megvédeni a kicsiny testet, ami ordított a fájdalomtól.

Az erőt egy gömbbe zárta, amit nyakába akasztott, majd mielőtt még az anyuka visszaérhetett volna, köddé vált, hogy az aggódó szülő azt higgye, lánya csak azért sírt fel, mert rosszat álmodott. Mindaddig fogalmam sem volt ki ő, és miért látom mindezt, míg meg nem hallottam a gyermek nevét. Lucifer tehet arról, hogy Viectra nem tud repülni, mivel rögtön a születése utána elvette tőle ezt az erőt, így azt a látszatot keltve, hogy már így jött világra.

Hátráltam pár lépést, de nem tudtam hova menni, mivel minden szertefoszlott körülöttem, mintha eddig is csak ködfelhőket néztem volna. Az arcom elkezdett fájni, sőt inkább égni, és egy hang hívott vissza az életbe, valamint valaminek a csattanása.

- Kelj már fel a kurva életbe! - pofozott fel Kuro, ami az eddigieknél sokkal erősebb volt, így arcomhoz kaptam, és éreztem, ahogy lüktet a bőröm, ami arra engedett következtetni, hogy egy ideje már ütöget a lány. Szemei könnyekkel voltak megtelve, és ahogy nézem bevonszolt az erdőbe, hogy felébresszen.

- Nyugi. Ébren vagyok. - ültem fel, majd rögtön fel is álltam, és elindultam a többiek felé. Nagyon fáradtak voltak már, ruháikat pedig átitatta a vér, ami Jinnek hála csak látszat, elvégre egy karcolás sincs rajtuk.

Viectra-ra pillantottam, akinek már alig maradtak fehér tollai, így meggyőződtem róla, hogy csupán csak pár percig lehettem kiütve. Megkönnyebbült mosoly kúszott arcomra, mikor megláttam Lucifert, amint a nyakában ott lóg az a bizonyos ékszer, amit az előbb láttam, így a srácok háta mögé léptem, hogy ő még véletlenül se hallja meg, milyen információ tudatába kerültem.

Először NamJoonnak, majd Kuro-nak mondtam el a tervem, akik azonnal felfogták, és bólintottak. Egy pillanatra sem habozhattunk, hiszen nem maradt sok időnk elnézve Viectra-t. NamJoon vállamra fogott, majd kihasználva Kuro-t, elterelte Taehyung figyelmét, aki szerencsére nem vett engem észre, és rögtön feléjük indult, hogy ne engedje Lucifer közelébe. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet, de eldöntöttem, hogy meg fogom őt menteni, és ezért bármire képes vagyok.

A Lidérceket Milor és Yoko tartotta fel, így nekem szabad utam volt a Démon felé, aki szinte felperzselte a megrontott Angyalt, azokkal a vörös szemeivel. Olyan iramban közeledtem felé, hogy ha akartam volna se tudtam volna lelassítani, így elkerülhetetlen volt, hogy valaminek nekiütközzek. Szerencsére ez a valami az általa alkotott védőfal volt, amit túl későn húzott maga elé, így mikor vállal nekirontottam, ellöktem őt az emelvényről, amit magának csinált, hogy közelebb legyen Viectra-hoz, és elestünk a földön.

Mintha újra egy bajos kölyök lennék, felsértettem a könyökömet és a térdem, de ez cseppet sem foglalkoztatott. Farkam a nyakára tekertem, és kihasználva azt az egy másodpercet, amit hagyott, letéptem nyakából a láncát, és egy gyors csapással hátrahőköltem tőle. A kis gömbben forogni kezdett az a fehér füstszerű anyag, amit elvett a kisgyermekből, így felnéztem Viectra-ra, és egy egyszerű mozdulattal összetörtem alatta az üvegét.

A szárnya szinte hívta magához a képességét, ami rögtön beleszállt fekete tollaiba. A lány aurája szemmel láthatóan reszketni kezdett, ő maga pedig magzat pózba gömbölyödött össze, majd erőteljesen kihúzta magát, miközben ezernyi darabban foszlott le róla Lucifer átkának mocska.

Szárnyai teretnyerően terjeszkedtek szét a levegőben és kezdtek azonnal heves csapdosásba, hogy a lány zuhanó testét még időben az égbe emelje. Ismét öntudatnál volt, hiszen szemeiben ismét megláttam a csillogást, valamint a félelmet és a zavarodottságot, hogy mi történt. Lucifer idegesen nézett hol. rám, hol pedig Viectra-ra, de ez csak még jobban feldobta a kedvemet. Leírhatatlanul jó érzés volt látni, ahogy a levegőben repkedő lány éppen most barátkozik meg a repülés fogalmával és élményével.

- Pusztulj! - kiáltotta el magát a Démon, majd a Lidércekre nézve az Angyal felé mutatott, aki egy apró lángot képezve tenyerében, könnyűszerrel égette fel a felé közeledő lények hadát. Tudtam, hogy erősebb lett, mégsem hagyhattam, hogy elhatalmasodjon rajta az újonnan kapott energiája, így mellésuhanva megragadtam kezét, és behúztam a fák közé.