-Mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Drágám ez egy nagyon jó hír hisz mindig erről
álmodtál.-mondta kedvesen mosolyogva Marika ,de tudtam ,hogy kicsit csalódott.

-De ,de ...

-Nincs ,de pakolj össze mert egy óra múlva indulsz!Nyomás-mondta ismét szigorúan.

Sírva rohantam a szobámba.14 éve itt élek soha nem kellettem egy árva léleknek se mivel a tinikkel nehezebb ,mint egy kisgyerekkel.Pityeregve pakoltam össze .Nem volt túl sok dolgom.Mielőtt kimentem megmostam az arcom,hogy ne legyen túl feltűnő,hogy sírtam.

-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva asszem Veronika?Nem jegyeztem meg a nevét.Nem tudtam válaszolni csak bólintottam.

-Várjunk!Elbúcsúzhatok még gyorsan?

-Persze !-mosolygot Veronika férje.
Elbúcsúztam majdnem mindenkitől már csak a kis Alex maradt akivel nagyon közel kerültem .

-Hiányozni fogsz !-mondta sírva és odafutott hozzám és megölelt.

-Te is nekem kiskatona!-mondtam én is sírva.-Viszont ígérem meglátogatlak majd és egy nap elhozlak innen -súgtam a pici fülébe.

Miután elbúcsúztam Marikától is kimentünk a kapun.Még egy utolsó pillantást vetettem és elhagytam a helyet ahol szinte felnőttem.
Én a kislány mellet ültem az ablak mellett míg a fiú a másik oldalt, szülők persze elől.
-Emília vagyok -mondta a lány vidáman.-Annyira örülök,hogy lesz egy nővérem .Ő a bátyám vagyis mostantól a bátyánk neve Szabó Anzor mondom helyette mivel bunkó fasz és nem tud beszélni.

-Vigyázz a szádra Emília!-Mondta Veronika.

-Örülök ,hogy legalább te örülsz Emília.-mondtam mosolyt csalva az arcomra.

-Te nem örülsz?-kérdezte csalódottan

-De persze kiskorom óta erre vágytam csak tudod még szokatlan.

-És Arabella hány éves vagy?-kérdi Emi(így fogom becézni)

-Ma töltöttem be igazából a tizenhatot.

-Ezt meg kell ünnepelni!-mondta anya?

Hogy kéne szólítanom?

-Köszönöm ,de nem szükséges hölgyem.

-Jézusom !-forgatta a szemeit Anzor ,de Emi könyökèvel megbökte mire az csak felszisszent.

-Hívj csak Veronikának aztán ha kész leszel hívhatsz anyának is- mosolyogta.

-Velem ugyanaz a helyzet a nevem Péter de hívhatsz apának kislány!-kacsintott rám a férfi.

-Jézusom mi a szar?Mikor azt mondtátok örökbe fogadtok valakit és Em még örült is neki azt hittem tréfáltok.Most meg itt ez az árva és haza visszük és anyának meg apának kell szólítania titeket?Engem netalántán bátyusnak?

-Igen úgy fog szólítani ahogy akar!És én nekem lenne is egy ötletem faszkalap.Ugye Bella? Becézhetlek így?

-Öhm persze -mosolyogtam.

Mikor haza értünk elállt a szavam.Ez egy palota.Ez egy kurva nagy palota.

-Emília kérlek mutasd meg a szobáját Arabellának!-mondta Péter.

-Örömmel,gyere körbe vezetlek.

Miután megmutatott mindent bementünk az én szobámba elállt a lélegzetem.A szobám csupa lila.Imádom.

És van smink asztalom is.

Egyből sírni kezdtem erre Emi megölelt.Vissza öleltem.

-Remélem tetszik .Nem tudtam jól e rendeztem be.

-Ez a te műved?

Félve bólint.

-Imádom álmaim szobája.Köszönöm- ölelem meg .

-Örülök,hogy tetszik.

-Hány éves vagy Emília?

-14

-Rettentő tehetséges vagy a korodhoz képest.

-Köszönöm.Lehet egy kérdésem?

-Persze.

-Hívhatlak Bellának vagy milyen becenevet szeretsz?

-A Bellust szeretem nyugodtan szólíts úgy.-mosolyogtam.-És én hogy szólíthatlak?

-Emi -nek azt szeretem a legjobban.

-Rendben !-nevettünk egyszerre.

Talán nem is lesz olyan rossz itt!Ekkor valaki kopogtatott az ajtón.

-Bejöhetek?-Kérdezte Veronika

-Öhm persze ez a ti házatok itt én vagyok a betolakodó.-nevettem kínosan

-Jajjj dehogy ne így tekints magadra.Már te is a családunk tagja vagy.-ölelt meg.

-Köszönöm.

-Én amúgy is mindig akartam egy kedves nővért-mosolygot Emi.-Már most jobban szeretlek mint azt a balfaszt.-mondta alig hallhatóan,mire anyukája csipőre tette a kezét én pedig nevettem.

-2 óra múlva megyünk vásárolni.Addig pakolj ki készülj el szokd a helyet.

Ekkor kiment Emília és "anya "is.
Én pedig  kezdtem kipakolni,mire megint kopogtattak.
Mikor mondtam ,hogy szabad egyszer csak Anzor lépet be.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész😘.Szerintetek mit akarhat Anzor Arabellától?