1 hónappal később
               Anzor szemszögéből

Már körülbelül egy hónap telt el a buli óta.Bellusnak másnap rögtön elmondtam mindent ami bántott és azóta erősebb a szerelmünk,mint valaha.Minden szuper.Akarom mondani .....majdnem minden.A szüleim elkezdtek ránk gyanakodni ezért sokkal jobban odafigyelünk arra mit mondunk vagy teszünk.

Holnap van az én drága húgom 15. születésnapja.
Mindenki sürgősen forog pakol készülődik a nagy napjára.Ő még nem tudja ,de kitaláltuk Arabellával és anyuval,hogy csinálunk egy meglepetés partit.

-Tesa ezt a feliratot hova tegyem?-kérdezi Alexander

-Oda!-mutatok rá a tökéletes helyre

-Igenis főnök!

Ma szerencsére nem lesz itthon ,mert mondtam Jonathannak,hogy foglalja le . Így hát ott fog aludni.
Természetesen jó bátyaként tartottam egy gyors felvilágosítást is.Hisz nem lehetek még nagybácsi.

-Szívem elmennél sütiket és pár  csajos dolgot venni még?-néz rám anyu miközben porszívózik

-Úgy nézek ki ,mint egy lány?-nézek rá érthetetlenül

-Jajj ne légy bolond!Arabella veled megy!Most is éppen nekem segít és nézi mi kellhet még ...

Úgy kell csinálnom,mintha nem akarnám...

-Muszáj?

-Most megint mi a bajod vele?Azt hittem jól megvagytok már...-nézett rám furán.Túlságosan fura

-Ah nem kell nekem dráma...megyek szólok neki ,hogy indulunk.

-Köszönöm Kincsem!-ad puszit az arcomra.

Felmegyek Arabella szobájába.
Fülhallgató van a fején ruhákat keres .Az ágya tele van mindenféle partis bulis magazinokkal.Az asztalán új rajzokat látok meg.

-Khm... Indulnunk kéne!-mosolygok rá

Nem figyel.Mennyin hallgatja a zenét?
Odamegyek mellé és hátulról a derekánál fogva átölelem.

Szegény nem számíthatott rám ugyanis nagyot ugrott ijedtében.
Viszont mikor hátra pillantott láttam ,hogy valami ellágyul a szemében és éreztem a testén is ,hogy ellazult.

-Gyere anya szólt ,hogy indulunk kell!

-Máris megyek!-mondta egy csókot lihelve orcámra

Kicsit elpirultam.
Gyorsan megfordultam és lementem.

Kb. 15 perce várhatok rá a kocsiban
amikor megérkezik.

Az ajkán vörös rúzs pihen még a testén egy lenge fekete ruhácska ami elég csak rövid.A haját copf-ba kötötte.

El se tudom mondani mennyire beindított amikor megláttam.

-Indulunk vagy még kicsit bámulsz esetleg?-kérdezi szórakozottan

-Ez a te hibád!-mondtam durcásan miközben ráléptem a gázra és elindultunk

-Már megint mi?-kuncogott jóízűen,mint egy angyal

-Hát eleve tizenöt percet vártam rád erre kijössz így....megölsz te lány egyszer...

-Mert?

-Hát néz magadra! Vörös rúsz,fekete miniruha és copf...

És itt leesett neki mennyire beindított.

-Úristen!-kezdett szakadni a nevetéstől

-Ezen most mi olyan vicces?Ne nevess!-mondtam az utat szemlélve,de tudtam , hogy ettől mégjobban nevet

-Te ...t...te-törgeti a könnyeit
-Te felizgultál?

-Igen ,de erről te tehetsz ,mint mondtam

Szerencsére első megállónk a pláza volt így nem kellett tovább hallgatnom .

-Gyere már!!!!!-türelmetlenkedett az autómban

-Menj csak én még kicsit maradok.

-Anzi ne csináld gyere!

-Basszus így nem!-mutattam a gatyámra.

Nos igen a haver elég szépen felállt.
Erre csak vigyorogni tudott.

-És most mi lesz?Itt elintézed magad vagy várunk vagy...?

-Várunk!-vágtam rá

Vártunk egy kb 5-10 percet és amikor jobb lett a helyzet bementünk .

-Hol kezdjük?

-A Sephorába!

Megfogta a kezem és bevonszolt .
Annyiféle híres nő sminkjét mutatta vidáman amit megvett.A felét se jegyeztem meg ,de jó volt látni ,hogy mosolyog és olyan édes ahogy magyaráz.

A következő megállónk a Zara volt.
Egy csomó felé ruhát vett itt is.

-Megyünk még valahova hercegnő?-kérdeztem miután kijöttünk.

Bólintott.

Csak sétáltunk a plázában mikor végre odaértünk a kajáldához .

-Gondoltam megéheztél a sok járkálgatásban...és ,hogy legyen még erőd.

-Köszönöm édes!-csókoltam szájon.

Érzelmes egy csókra sikerült .

...

Miután megkaptuk a kajákat kerestünk egy szabad helyet és leültünk.

Bellus éppen elkezdte enni a hamburgerjét ,elég éhes lehetett ,mert mit sem törődve ,hogy ember között vagyunk úgy evett ,mint egy kis malacka.Egyszerre tömte a hambiját és a sült krumpliját.

Erre megfogtam a telefonom és lefotóztam.Halk kuncogásba kezdtem mikor beállítottam képnek hozzá és azt írtam hozzá:my princess🌸✨🥰💓

Nem törődött velem evett tovább.
Én is ezt tettem.

...

Már mindent elintéztünk éppen hazafelé tartottunk mikor megcsörrent a telefonom.

-Felveszed szívem kérlek?

-Persze ! Kihangosítom .

Úgy is tett ahogy mondta és tartotta nekem a telefont.

-Igen?

-Anzor azért hívlak ,hogy már a torta meg a  sütik megvannak?-szólalt meg édesanyám

-Basszameg!-ütök a kormányra

-Tudtam ,hogy elfelejtetted a vásárlás közben...-nevetett
-Menjetek azokat szerezzétek be aztán még itthon van dolgotok.

-Rendben szia anyu!

-Szia szívem!-nyom ki

Arabella arcán kicsike durca ült ki.

-Mi van hercegnőm csak nem féltékeny vagy az anyámra?-nevettem fel

-Nem!-jelentette ki
-De te csak az én szívecském vagy!

-Te pedig az én hercegnőm!-mosolyogtam rá és a kezem a combjára csúsztattam

Lattám ,hogy az arcát elönti a pír.
Ahogy a szája széle mosolyra húzódik.
A szeme elkezd ragyogni amikor rám néz.Annyira imádom ezt lányt.Egyszerűen megöl.Amikor rám néz hirtelen azt se tudom hol vagyok.
Azt hiszem ez a szerelem .
És nem kell egy nap ezerszer elmondanunk.Mindketten érezzük.

Mikor megérkeztünk a cukihoz  Arabellával megbeszéltük,hogy ő bemegy és intézi.
Imádom a kocsiból nézni ahogy ez a cuki kis lány ringatva a popókáját besétál ,mint egy díva.

Annyira feltüzel.Még soha senkinél nem éreztem ekkora vágyat.Tudom ő még biztosan nem akarná ezért várok rá.De ha így folytatja,mint ma nem tudom meddig fogom magam tudni türtőztetni.

Már gondolataimban épp a legédesebb titkaink történnek a szobámban mikor a szerelmem megérkezik.

-Nézd milyen szép!-mutassa meg büszkén a tortát

-Gyönyörű!-mosolyogtam rá

De te szebb vagy gondoltam magamban.Ahjjj elcsavarta az eszemet ez a lány.

Emília tortája tényleg nagyon szép .A kedvenc képei vannak rajta.Van olyan kép amin éppen anyuval süt ,ahol apuval karaokezik ahogy a válamon  ül a medencébe és nevet,mert Jonathanékat lebökte a játéknál.Van olyan kép ami az egyik személyes kedvencem ahol Arabellával táncol.Vagy ahol éppen engem sminkel .Vagy ahol éppen Jonathannal megcsókolják egymást.Vannak családi képek és természetesen ott áll mellettünk életem értelme is.Annyi szép emlék van ezen a tortán

-Honnan jött ez az ötleted?-kérdezem Arabellát mivel ez a torta az ő érdeme

-Valami különlegeset akartam amit szeretne.-elgondolkodott pár percre
-Azt hiszem tetszeni fog neki és a többieknek is.

-Az biztos!-mondtam és mosolyogva puszit nyomtam az arcára.

~time skip~

Már késő este van .Kb tizenegy lehet.
Mindenki alszik ,de én nem tudok.
Ki kell mennem rágyújtani.

Halkan de gyorsan lemegyek . Felveszem a kabátom és kilépek .A hűvös idő széle rögtön megcsap amiért inkább gyorsan fel is húzom a kabátom.

Már egy ideje kint lehetek mikor valaki átkarolja a vállam.

-Te se tudsz aludni fiam?-kérdezi apám az eget szemelelve

Megrázom a fejem.

-Gyönyörű az ég.Sokszor kiszoktam jönni nézni.

Leülünk a kis padra ahol múltkor Arabellával is voltunk.Sokáig csak néma csendben ültünk.Ő tört meg előbb.

-Szereted?-kérdezte az eget szemlélve

-Mi?-néztem rá aggódva tágra nyílt szemekkel miközben kifújtam lassan a füstöt

-Szereted ?-kérdezte ismét

-Igen... mindennél jobban!-vallottam be apámnak

-Az a lényeg fiam...Sok rossz történt vele.Ne törd össze!

-Nem akarom és nem is fogom!De apa?

-Hm?-nézett végre a két szemembe

-Te honnan tudtál róla?

-Mondjuk úgy,hogy férfi vagyok jó?!

-És nem haragszol?

-Miért kéne?

-Hát igen vagy ....nem tudom.-vallottam be

-Engem nem zavar ha szeretitek egymást.Viszont szerintem anyád és az emberek mást gondolnának...

-Tudom és ettől félünk.

-Csak ne törd össze fiam!Nagyon törékeny lány gyengéd légy vele!

-Honnan tudsz ennyit apa?

-Van két gyerekem és én is voltam ennyi idős.De majd egy nap megérted.

Beszívtam egy újabb adag füstöt.Ez valahogy mindig megnyugtat mostanában.Arabella utálja ,de így kell elfogadni engem.

-Na menjél mielőtt valaki felébred!-mosolygot rám

-Köszönöm apa!-mondtam őszintén
-De te nem jössz?

-Még kicsit maradok.

Bólintottam és visszaballagtam a szobámba.