-Imádom!

-Fhuhh.-sóhajtott nagyot.-Akkor megnyugodtam.

Egyre jobban szorítottam magamhoz az ölelésemmel.Ahogy éreztem neki sem gond ugyanis ő addig a hajamat cirógatta.

-Gyere nehogy kihűljön a kaja.

Mikor megláttam mennyi mindennel készült újra sírás szélén álltam.

-Mmmm ezek mennyeiek!-csámcsogtam tele szájjal

-Reméltem,hogy ízlik majd .

-Ki segített ezt megcsinálni?

-Honnan veszed ,hogy segített valaki?-vonta fel a szemöldökét

Úristen de szexi!

-Hát még mi elvoltunk gondolom valaki addig díszített.

-Okos meglátás ... Alexander.

Nem mondtam semmit mosolyogva bólintottam.

-Viszont ezeket én csináltam.- rámutatott az ételekre.

-Na neeee!-tettem a szám elé a kezemet ugyanis máshogyan nem tudtam visszafojtani a nevetésem.

-Deee esküszöm!-tette a szívére a kezét.

-Mióta tudsz sütni?

-Most tanultam meg!-kezedett nevetni

-Vajon hány másik lánynak sütöttél még...-gondolkodtam picit hangosabban a kelleténél.

-Te vagy az első.

Én rögtön leszögeztem a szemem ,de ő megfogta az állam és pont úgy "állította",hogy a szemébe nézhessek.

-Egy lányt se vittem még el így randizni vagy készültem,hogy a kedvére tegyek.-mosolygot

De azta rohadt csajok ő nem csak úgy mosolyog mint mindenki.Hanem ilyen kurvára szexin az a tipikus mosoly amitől elolvadsz...

-Miért akkor hova vitted őket?-húztam pimasz mosolyra a számat.

-Oda ahová téged is vinni foglak ha kész leszel.-mosolygot perverzül ,de nem sokáig ugyanis megcsókoltam.

Ebbe a csókban sok mindent éreztem.Szemtelenséget, boldogságot,szeretetet,megbánást,mindent.

-És az hol van?-kérdeztem még ő levegő hiány miatt arrébb húzódott.

-Uuu valaki rossz kislány? Miért érdekel ?Csak nem oda akarsz jutni?

Elvörösödtem.Nagyon jól tudtam ,hogy mire gondol ,de szeretem a játékokat és húzni az agyát.

-Nos az arcodból azt szűröm le tudod mire gondolok.De annak már vége.Amióta vagy te.-itt megfogta a kezeim.
-Megváltoztam már nem vagyok az a kaszanova mint annó nekem már csak egy lány kell.És az nem más mint.....

-Jonathan?-lepődtem meg

-Mi nem !-nevetett -Te vagy az kis butus!

-Nem, nem!Nézd!-fordítottam arra a fejét.

Nem láttam tisztán ,de egy alacsony lánnyal sétált kézenfogva, aki a húgunkra hasonlított.

-Az Emília?-kérdezte Anzor ingerültebben,mint gondolnám ,hogy kéne

-Nem hiszem...-próbáltam menteni a menthetőt ,de én is arra gondoltam.

-Nézd már az ő basszameg!-na itt már egy icncuri pindúrkát dühös lett.

Vállat vontam.

-Fhuuuh ha én odamegyek!-már készült felállni,de megragadtam a csuklóját.

-Ha most oda mész minket is lebuktatsz.

-Basszameg!-kiálltotta és leült.

Szerencsére nem volt olyan hangos ,hogy meghallják.Kis idő múlva már nem voltak a látókörünkbe.

~Time skip~

-Sajnálom !-szólalt meg végül a kocsiban Anzor

-Semmi baj!-mosolyogtam.

Bár őszintén elég csalódott voltam.Miután Jonathanék eltűntek Anzika megfogta magát összepakolt és útnak eredtünk haza.

-Soha semmi nem lehet úgy ahogy elterveztem.Egy kurva kérdést akartam kérdezni ,de még az se jön össze!-ütötte meg a kormányt .

-M...mit akartál ?-Kérdeztem kissé ilyedten.
Még soha nem láttam ilyennek korában,csak egyszer a Viktoros ügynél.

-Nagyon jól tudod mi a faszomat akartam akkor mit kell pipiskedni?!Ha?

-Pipiskedni?-gyűltek könnyek a szemembe

-Miért mi a faszt csinálsz?Huh?

-Értem... Tegyél ki!

-Mi?

-Tegyél ki !-ismételtem meg magamat.

-Normális vagy?Itt az út közepén?-olyan volt mintha eltűnt volna a dühe és pánik lett volna úrrá rajta.

-Igen itt!-ordítottam

-Bella sajnálom!-fogta meg a combom,de leböktem.

-Engedj ki!

Nem szólt leállította a motort én pedig azonnal kiszálltam.Tobább hajtott.
Még álltam pár percig aztán elkezdtem gyalogolni hazafelé.

20:35 volt mire hazaértem.

-Minden rendben?Hogy hogy most jöttél?-kérdezte az apám.

-Nem akarok róla beszélni!

És felrohantam a szobámba.
Amint felértem ledobtam magam az ágyra és csak sírtam .Sírtam és sírtam.

Halk kopogásra lettem figyelmes.Egyből felültem az ágyon és letöröltem a könnyeim.

A húgom arcát pillantottam meg az ajtóban.

-Minden rendben?-kérdezte aggodalmasan.

Én csak a fejem ráztam.

-Jajjj gyere ide!-és karjába zárva ringatott én pedig újra zokogni kezdtem
-Mi történt Ella?

-Félek ha elmondom utálni fogsz!-bömböltem

-Nem tudlak utálni!Mondd csak.-mondta kellemes lágy hangon.

-Szerelmes vagyok...

-Úristen kibe?

-Épp ez a baj ...Akibe szerelmes vagyok nem más ,mint...-és magakadt a szó a torkomban

-Úristen!Anzor?-hát leesett neki .Az arca egy fura grimaszba torkollott,de egy kis idő után csak mosolygott.

-Annyira sajnálom!Megértem ha utálsz...

-Dehogy utállak!Csak féltelek tőle.Tudom milyen a lányokkal és nem akarom ,hogy összetörje a szíved.

-Annyira össze zavar...

-Na mesélj!-csillant meg a szemében a fény.

Húsz percbe telt mire elmeséltem neki az egész sztorit.

-És kitett az úton?

Bólintottam.

-Mekkora fasz már...Ha annyira szeret nem beszélt volna így.

Összeszorult a gyomrom.Lehetséges ,hogy Szabó Anzor nem is szerelmes belém csak kihasznál és meg akar dönteni?Egy trófea lennék számára?

-De most nekem lenne egy kérdésem.-ültem fel és fordultam felé.

-Hallgatlak.

-Te voltál az a lány Jonathannal?

Elvörösödött .Ezt igennek veszem.

-Aaaaa mióta?-sikítottam fel.

-Az előtt,hogy te megérkeztél pár nappal előtte.De már évek óta szerelmes voltam belé.

-Ez de édes...

-Szerinted Anzor tudja,hogy én voltam?!

Valószínűleg....Mi van ,nem figyelt mikor meséltem?

-Arabella ha megtudja kinyírja.-mondta halál komoly arccal amitől kirázott a hideg.

-Falazok nektek.

-Köszönöm te vagy a legjobb!-ugrott a nyakamba.
-Úgy örülök,hogy egy ilyen nővérem van ,mint te!