Könnyek gyűltek a szemembe és elrohantam.Nem akartam többet hallani.A fiú akibe szerelmes vagyok a bátyám és nem tekint testvérként.Hát persze .Hisz én vagyok itt a betolakodó aki elcseszte a családot.
A lány mosdóig meg sem álltam.A szemeim feldagadtak a sírástól.Hát persze pont ekkor csöngettek be.Fasza! Lekésem a magyart.Mindegy erre az órára már nem megyek be.

Mivel mindenki a termében van vissza sétálok a szekrényemig ,hogy keressek a táskámban egy kis sminket.Szerencsére van korrektor benne úgyhogy mikor vissza tértem a Wc-be megcsináltam a szemeim.

Már nem piros de még kicsit fel van dagadva.Nem fogok miatta sírni .Jó hülyén jött le ,hogy elfutottam,de ha neki nincs két húga nekem nincs bátyám!

       
     
              Anzor szemszögéből

Nem hiszem el,hogy lehettem ekkora balfasz.
Tudom azt mondtam elkerülöm,de most már kerülnöm se kell úgy meggyűlölhetet.Nem tudja , hogy ez az ő érdeke.

Kicsöngettek.

-Tesó ez mi a fasz volt?-kérdezi Alexander.

-Az ő érdeke...-mondom egy sóhaj kíséretében.

-Az ,hogy bejössz neki és neked is bejön?

-Igen!-mondtam ismét ingerülten.

Némán sétáltunk tovább mikor megláttam ,hogy Arabella semleges arccal beszél Jonathannal és Emíliával.

Alexander mindenképpen oda akart menni ugyanis az öccsétől akart valamit elkérni.

Arabella rám se nézett.Végig a padlót bámulta.

-Khm...szóval mikor mész Anzor Alexanderhoz?-kérdezte még mindig a padlót bámulva.

-Kettőkor.

-Jó akkor mi nem megyünk.

-Nekem oké.-szólal meg Jonathan is

-Gyere induljunk.-Mondja Emília lágy hangon Bellusnak megfogja a kezét és elindulnak.

Jonathan se tétlenkedik elindul utánuk.
Együtt mennek hárman haza.
Bár én lennék a harmadik...

             Emília szemszögéből

Megfogtam Arabella kezét és haza indultunk.Persze Jonathan se maradt ott a bátyámmal és az ő testvérével.Nem is értem mikor lett a bátyám ekkora érzéketlen......
Arabella megjátssza , hogy minden rendben mikor tudom belül fáj neki .

-Szóóóvaaaal mit fogtok ma csinálni?-próbálta megtörni a csendet Jonathan.

Úristen ezért szeretem én ennyire.
Ja amúgy én is Jonathan pár nappal Arabella érkezése előtt jöttünk össze.Nagyon szeretem.

-Hát én arra gondoltam ,hogy kimegyek a partra olvasni

-Én tanulni fogom a kémiát.-mondom szomorúan mire Jonathan belepuszil a hajamba.

Arabella pár lépéssel leelőzött minket tehát szerencsére nem látta.
Majd valamikor elmondom a nővéremnek,de nem most.Anzor semmi kép nem tudhat róla különben megölné...

-Az jó .Mit fogsz olvasni?

-Az árvaházban volt egy legjobb barátnőm tőle kaptam egy könyvet ,azt.

-És mi a címe?

-Rómeó megmentettél.