13.fejezet
Reggel mikor felébredtem idegen ágyba voltam.Nem otthon voltam.Nem is az árvaházban.Emília feküdt mellettem betakarva.Jonthan nem volt sehol.Még feküdtem pár percig mikor hangos beszélgetést hallottam meg.Óvatosan kinyitottam a szoba ajtaját és hallgatóztam.
-Érzi a tekintetem nem keres szemeket ,nem láttál ennél még kerekebb feneket.Amerre megy mindenki őt nézi .Nem érdekli semmi nem látod félni pedig annyi szar történt vele.-Mondta Anzor
Anzor rólam beszél?
Az lehetetlen!
A húga vagyok.
Pillangók keletkeztek a gyomromban.
Baszki tűnès onnan...
Mindegy hallgatom tovább.
-Ülj vissza haver ez mindenkivel megesik tudod néha van az úgy hogy az ember szerelmes.
Most nem hallottam semmit.
Úristen Szabó Anzor rólam beszél?
-Szedd össze magad és próbáljuk meg újra! Küldjünk neki rózsát hozzuk ide Rómát?-Kérdezte Alexander
-Bármit megtennék ,hogy megérezzem csókját.
Úristen mi van ha rólam beszél.Mondjuk elég helyes és én is megcsókolnám...Mi nem !
Nem bírtam tovább várni lementem hozzájuk és egyből abbahagyták a beszélgetést.Anzor feje vörös lett.Rettentő dühösnek tűnt.Egyszer végig mért és kiviharzott a konyhából és már csak a bejárati ajtó csapódását hallottuk.Csak én és Alexander maradtunk ott.
-Szia Alexander vagyok!
-Szia Arabella!-és kezet fogtunk.
-Figyu Jonathan elment a boltba... Elmesélte miket mondtam tegnap sajnálom nagyon részeg voltam.
-Semmi baj!Nem gond,hogy egyébként én is itt maradtam tegnap?
-Viccelsz? Dehogy!A Szabó gyerekek a családunk részei .Te is a családjuk része vagy tehát a miénkbe is beletartozol!- megölelt.
Annyira jól estek a szavai.
-Köszönöm!
-Kérsz egy teát?
-Igen köszi!
Ő is ivott.Leültünk és rengeteget beszélgettünk.Jó helyre kerültem.Máris lett 2 tesóm féltő szerető szüleim akikről mindig álmodtam és lett 2 új jó barátom is.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top