Miután elkezdtünk sétálni az igazgatói irodához éreztem,hogy minden szem rám tapadt.Soha nem szerettem a társaság középpontjában lenni .Utáltam ha sokan néznek.Ez természetesen most sem volt másképp.Egy öt rövidke perces séta után megis érkeztünk.Viszont ez az öt perc minimum egy órát kitett.Miután beértünk egy harmincas évei elején járó hölgy fogadott minket.

-Az igazgatónő már várja önöket.Menjetek egyenesen majd...

Anzor esélyt se adott,hogy ez a kedvesnek tűnő hölgy eligazítson minket.

-Majd jobb ajtó balra köszönjük Mary!-mondta unodtan a bátyám .

Gondolom nem először jár itt .

Nagyon félek.Még soha nem volt ilyen komolyabb szidásban részem.Mármint tudom nem az én hibám.Vagy mégis?Ha nem így öltözök fel Anzor nem lenne sérült.

-Foglaljatok helyet kérlek!-Mutat három székre az igazgató.

Jógyerek módjára leültünk.

-Ki kezd?

-Tessék?-meredtem magam elé.

-Kezd te...-mondta egy sóhaj kíséretében.

Mit mondjak?Jajjj épp készültem volna mire ez a barom itt mellettem letapizott?

-Öhmm....én...-Néztem Anzorra aki rögtön vette , hogy én nem bírom

-Nos tudja igazgatónő az újdonsült húgom épp készült volna Emíliával órára mikor ez a barom...-mutatt maga mellé -úgy fogdosta meg Arabellát ,hogy nem egyezett bele és túl messzire ment...

-Ez igaz?-Néz rám komolyan a nő,mintha hazudnék.

Mit gondol netalántán kitaláltam?

Mivel nem bírok megszólalni ezért csak bólintottam.

-Rendben Missis?

-Arabella

-Missis Arabella most elmehet.

Felálltam vissza pillantottam Anzorra akinek tűz éget szemeiben majd felrobbant,de kénytelen voltam kimenni.
Kint húgommal találtam magam szemben .

-Annyira sajnálom!-suttogja könnyekkel.-Ha nem öltöztetlek fel kihívóan ilyen nem történik.Ez egész az én hibám.

Szegény nagyon szégyelli magát.Megölelem és együtt várjuk ,hogy a fiúk kijöjjenek.

Mikor megláttam Anzort vagy száznyolcvan fokos fordulatot vett a gyomrom.Nem tudom mi ez az érzés,de nem lesz ez így jó!

Emivel elindultunk Anzor után aki elhagyta az iskola kapuit mi pedig hűségesen rohantunk utána.

-Anzooor!-lihegtem

-Baszki Anzor állj már meg!-kiállt neki Emília is.

Erre megállt.
Most látom ,hogy arca kicsit megdagadt a szeme körül lett egy kisebb monoklija.

-Mit akartok?Menjetek vissza lekésitek az órát!

Emília nem szólt semmit csak megölelte.Ekkor összeszorult a szívem.Ez az igazi testvéri szeretet.Ami nekem soha nem adatik meg annyira ,mint nekik.Csak ott állok és nézem őket.Annyira idilli pillanat.Ekkor Emília rám néz és széttárja kezét jelezve ,hogy csatlakozzak.

Feszegve ,de megszólaltam:

-Nem hiszem ,hogy nekem kéne...-hajtottam le a fejem.

-Fogd be és gyere!-mondták egyszerre.

Mikor átöleltem őket valami megváltozott bennem.

Talán ők lesznek az én megmentőim.A családom.A testvéreim.

Nem tudom meddig lehettünk így ,de egyszer csak Emília kibújt az ölelésből így én és Anzor maradtunk.

Nagyon jó illata volt.Olyan magas férfias és nem tudom.

Majd ráeszmélek amire ő is.Pár percig csak zavartan állunk.

-Izé ...öhmmm ... köszi,hogy megmentettél.

-Hát azt hiszem ez a dolga egy bátynak.-kacsint rám és szívdöglesztő mosolyt villant.

-Mennünk kell Bellus így is késésben vagyunk!-kezd el rángatni Em.

-Akkor otthon lányok!

Mi pedig vissza szaladtunk a suliba .Nem mondom ,hogy nem volt kínos ,mert az volt.

~time skip~

Már épp úton voltunk haza Emíliával amikor megcsörrent a mobilja.

-Szia anya!-szólt bele
-Ahaa ...oké..mhm értem..jó jó ..igen én is szeretlek szia!

-Nos anya csak azért hívott,hogy elkellet menniük üzleti útra amit rettentően szégyellnek Arabella ,de sürgős volt.

-Oh értem!

-Ez tudod mit jelent?-kérdi csillogó szemekkel.
-Miénk ez egész ház!!!-sikítsa el magát.

Pár perc múlva haza is értünk az üres szülők nélküli házba.