Júlia szobája. Júlia az ágyon.
Dajka jön

DAJKA
Úrnőm, kisasszony. Alszik, mint a bunda.
Bárányka, édes. Álmostáska, hé!
Hallod, szivecském, drága kis menyasszony.
Mit, meg se mukkansz? Bölcsen is cselekszel,
Egy hétre alszol, mert ma éjszaka
Páris gróf nem nyugszik meg semmi áron,
Csakhogy te meg ne nyughass. Istenem,
Uram, bocsáss meg, jaj de mélyen alszik.
De föl kell költenem. Úrnőm, kis úrnőm!
Vigyázz, a gróf jön és ágyban talál.
Kizargat, Isten úgyse. Képtelenség!
Felöltözött! Ruhástul! Vagy ledőlt tán?
De föl kell költenem: asszony, menyecske.
Jajjaj, segítség. Meghalt. Jaj, segítség.
Ó, borzalom, hogy a világra lettem,
Jaj, szíverősítőt. Uram, nagyasszony!

Capuletné jön

CAPULETNÉ
Mi lárma ez?

DAJKA
Ó, jaj, iszonytató nap!

CAPULETNÉ
De hát mi történt?

DAJKA
Nézze, szörnyű egy nap!

CAPULETNÉ
Jaj! Lányom! Én egyetlen életem!
Éledj, tekints föl vagy veled halok!
Segítsenek, mondd, hogy segítsenek.

Capulet jön

CAPULET
Hát hol van Júlia, a vőlegény vár.

DAJKA
Meghalt, nem él, halott, ó, szörnyűség!

CAPULETNÉ
Ó, szörnyűség ez, vége, vége, vége!

CAPULET
Nem, nem, mutasd: engedjetek, hideg már.
A vére áll. A tagja megmeredt,
Az élet és az ajka régen elvált:
Halál ül rajta, mint a kora dér
Minden mezők legédesebb virágján.

DAJKA
Jaj, e siralmas nap.

CAPULETNÉ
Jaj, átok, átok!

CAPULET
Mi megríkat s elvitte: a Halál,
A nyelvem megköti, szavam szegi.

Lőrinc barát, Páris jön a muzsikusokkal

LŐRINC
Ej, a menyasszony még mostan se jön?

CAPULET
Jön már, de vissza nem jön ő soha.
Fiam, az esküvőd előtti éjjel
Aráddal a Halál hált: - itt hever, nézd,
Egykor virág volt, a Halál letörte.
Halál a vőm, az az örökösöm.
Ő vette el lányom: hát meghalok majd,
És életet, mindent reáhagyok.

PÁRIS
Hogy vártam én e reggel édes arcát
És mostan ekképp fancsalog felém.

CAPULETNÉ
Boldogtalan, cudar, gyalázatos nap!
Ily szörnyű órát az Idő se látott
Zarándokútjának örök robotján! -
Egyetlen kis szerelmes magzatom,
Egyetlen örömem, vigasztalásom,
S a zord Halál most ezt is elragadta!

DAJKA
Ó, átok, átok! Ó, ez átkozott nap!
Siralmas és keserves, átkozott nap,
Minőt a földön eddig meg sem értem.
Ó, ez a nap, e szörnyű-szörnyű nap.
Nap sose volt ilyen fekete még:
Ó, átok, átkozott nap.

PÁRIS
Megcsalt, kigúnyolt, elhagyott, megölt.
Őt csaltad meg, utálatos Halál.
Kegyetlenül legyűrted, ó, szerelmem!
Ó, életem. Nem! Holtan is szerelmem!

CAPULET
Porig alázott, összetört, legyilkolt!
Iszonytató Idő, mért jössz te épp most
Megsemmisíteni az ünnepünket?
Ó, gyermekem! Nem, gyermekem! Te lelkem!
Halott vagy - ó, jaj, gyermekem halott,
És véle örömem is eltemették.

LŐRINC
Csitt, csönd legyen már. Bút nem orvosol bú.
Egyforma részetek volt e leányban
Nektek s az Égnek. Most egész az égé,
És általa jól járt leányotok.
A részetek nem volt ment a haláltól,
De eme része mindig él az égben.
A vágyatok az volt, hogy többre jusson.
A mennyetek volt, hogy magasba szálljon,
Hát ríttok-e most, hogy magasba szállt,
Felhők fölé, magasba, mint az égbolt?
Mily szeretet az, amelyik megőrül,
Ha látja, hogy leánya célhoz ért?
A hosszú házasság nem boldogít,
Aki hamar meghal, az boldog itt.
Ne sírjatok, tegyetek rozmaringot
E szép halottra, és amint szokás,
Díszben vigyétek a templomba őt:
A Természet készt sírni esztelen,
De neveti könnyünk az Értelem.

CAPULET
Minden, mit elkészítettünk a nászra,
Gyásszá borul, fekete temetéssé,
A hangszerünk megkonduló harang lesz,
Lakodalmas ebédünk néma tor,
Víg himnuszunk komor, halotti dal,
Az esküvő füzére koszorú.
Minden dolog ferdül, fonákra fordul.

LŐRINC
Menj, jó uram - menj véle, asszonyom -
Páris, ön is - mindenki elkísérje
Sírjáig ezt a szépséges halottat.
Az ég haragszik ránk, sujtolva büntet,
Ne ingereljük, rejtsük el könnyünket.

Capulet, Capuletné, Páris, Lőrinc el

ELSŐ MUZSIKUS
Hát tegyük el a sípunkat és álljunk odébb.

DAJKA
Jó emberek, igen, tegyétek el.
A bús napon pihenjen tokotokban. (El)

ELSŐ MUZSIKUS
Bizony tinektek erre okotok van.

Péter jön

PÉTER
Jaj muzsikusok, muzsikusok. Te játszd el azt, hogy "Vigadj, vigadj". Játszd el, ha kicsit szeretsz: "Vigadj".

ELSŐ MUZSIKUS
Miért éppen azt, hogy "Vigadj"?

PÉTER
Mert a szívem folyton azt muzsikálja, hogy: "Búsulj, búsulj". Játszd el azt a kedvderítő halotti éneket.

ELSŐ MUZSIKUS
Nem játszhatom el. Te tudniillik már eljátszottad a hozzá való jogodat. Ma nem muzsikálunk.

PÉTER
Szóval nem akarod eljátszani?

ELSŐ MUZSIKUS
Nem én.

PÉTER
Akkor majd adok neked.

ELSŐ MUZSIKUS
Mit adsz nekem?

PÉTER
Pénzt, azt nem. De ha akarsz, kaphatsz tőlem egy jókora pofont. Te kocamuzsikus.

ELSŐ MUZSIKUS
Kuss, kuss, te ronda szolga, kuss.

PÉTER
Húzd rá, különben én húzok rád. Nézd, a gyíklesőmet máris kihúzom.

ELSŐ MUZSIKUS
De azzal nem húzod ám ki magad.

MÁSODIK MUZSIKUS
Azt tanácsolom, inkább húzd össze magad, mert elhegedülünk.

PÉTER
Nem félek ám tőletek, ha százszor is muzsikusok vagytok. Rajta, húzd rá:

Ha fáj a szívem, ihaja,
S a búbánat majd eltemet,
A muzsika ezüst szava...

Tudod-e, miért mondja a nóta, hogy: "ezüst szava"? Miért mondja, hogy: "a muzsika ezüst szava"? No, mit gondolsz, Macskahúr Simon?

ELSŐ MUZSIKUS
Hát azért, mert az ezüstnek is szép szava van.

PÉTER
Fején találtad a szöget. No, mit gondolsz te, Pikula Jankó?

MÁSODIK MUZSIKUS
Azért "ezüst szava", mert a muzsikusok is ezüstért muzsikálnak.

PÉTER
Fején találtad a szöget. És mit gondolsz te, Nótás Jakab?

HARMADIK MUZSIKUS
Én bizony nem tudom, miért.

PÉTER
Jaj, bocsáss meg, hiszen te énekes vagy. Hát én majd megmondom neked, miért. Azért, mert az ilyenfajta fickók, mint ti, ritkán kaptok aranyat a muzsikátokért.

A muzsika ezüst szava
Kúrálja árva lelkemet.
(El)

ELSŐ MUZSIKUS
Micsoda gyalázatos fráter.

MÁSODIK MUZSIKUS
Hogy kötné föl a hóhér. No menjünk be, várjuk meg a gyásznépet, maradjunk itt a torra.

Függöny