Szoba a Capulet-házban.
Capulet, Capuletné, Páris jön

CAPULET
Ez a csapás, gróf úr, oly hirtelen jött,
Hogy rá sem értünk értesítni lányunk.
Nagyon szerette a bátyját, Tybaltot.
S én is - de születünk és meghalunk mind.
Későre jár - lányom ma már le sem jön:
Ha nem tisztel meg, gróf úr, bizton én is
Egy óra óta az ágyamban volnék.

PÁRIS
A gyászban nem való beszélni a nászról.
Jó éjt, madame, kézcsókom Júliának.

CAPULETNÉ
Reggel korán kikémlelem, hogy érez.
Ma éjjel bánatába zárkozott.

CAPULET
Én, Páris úr, előre biztosítom
Lányom szerelmét: azt hiszem, hajol majd
Atyai szómra, sőt nem kétkedem.
Asszony, keresd föl, mielőtt lefekszel,
Közöld vele Páris fiunk szerelmét,
És mondd neki - figyelj -: ezen a szerdán -
Hopp, várj kicsit, milyen nap van ma?

PÁRIS
Hétfő.

CAPULET
Hétfő! Aha. Így szerda túl hamar lesz.
Csütörtökön hát - mondd: csütörtökön
Oltár elé vezeti e nemes gróf.
Kész addig ön? Hogy tetszik e hamarság?
Nagy zajt nem is csapunk - pár jóbarát csak,
Hiszen Tybalt halála oly közel van
S még azt hihetnék, hogy nem is szerettük
A mi öcsénket, hogyha vigadoznánk.
Öt-hat barátot meghívunk magunkhoz,
És semmi több. Szóval helyes: csütörtök?

PÁRIS
Bár lenne holnap már ez a csütörtök.

CAPULET
Jó, most siessen - hát csütörtökön.
Menj Júliához, mielőtt lenyugszol,
Készítsd el, asszony, nászra az arát.
Parancsoljon, olyan késő az óra,
Hogy már korán lesz nemsokára - jó éjt.

Elmennek