Yoongi pov

Édesanyámat tegnap vitték be a kórházba, mivel rákot diagnosztizáltak nála. Igaz nem vagyok olyan jóba vele, mégis csak az anyám. Ezért úgy döntöttem, mivel ma csak hat órám van ezért bemegyek meglátogatni.
Lassan sétálok a kórház felé. Nem szeretem a kórházakat. Ez azért van, mivel kiskoromban beteg lettem és két hónapig bent tartottak.
Éppen a hosszú és sötét folyosón sétálok, mikor valaki nekem jön, így elestem.

- Hé, vigyázhatnál!- rivalltam rá, miközben próbáltam felállni

- Elnézést. - mondta - Nem ütötte meg magát?- kérdezte

- Nem - mondtam, majd tovább mentem volna de megállított

- Mi a neve? - tette rá kezét a vállamra

- Közöd? - mondtam - Inkább azt mond meg miért van ilyen sötétt itt?

- Várjon, felkapcsolom a villanyt. - azzal felkapcsolta a villanyt. Amint megláttam, hogy egy gyerek áll elöttem, leesett az állam. - Így megfelel Önnek? - kérdezte. Bólintottam, majd elindultam otthagyva a fiút. De ő ismét utánnam szólt. - Még most sem mondta el a nevét.
Mit sem törődve vele mentem anyukám szobája felé.
Amint beértem megláttam őt. Ott feküd az ágyon és egy újságot olvasott, de amint meglátott eldobta azt, majd felállt és megölelt.

- Olyan jó, hogy itt vagy. - mondta és hangjából következtettem, hogy sír

- Jó jó de most már eressz. - toltam el magamtól. - Mit mondott az orvos?

- Fiam...- kezdett bele- nincs sok időm.

- Mi? Ez azt jelenit, hogy... - meg se várta kérdésem válaszolt

- Igen. Már csak pár napom van hátra. - azzal ismét sírni kezdett

- Jaj, ne sírj már anya. - simogattam hátát és az ágy felé vezettem, hogy feküdjön vissza.

- Nem akarlak titeket itt hagyni.

- Semmi baj. Apa tudja? - kérdeztem

- Még nem, félek neki elmondani. - törölte le arcáról a könnyket- Nem akarom itt hagyni.

Utánna még egy kicsit beszélgettünk, de lejárt a látogatási idő, ezért haza kellett mennem.

**************

- Szia Yoongi, megjöttem- köszönt "bátyjám" - Milyen volt a napod?

- Voltam anyánal. - amint ezt kimondtam azonnal a szobámba sietett

- Yoongi, miért nem szóltál? - kérdezte idegesen - Akkor godolom tudod.

- Igen. - hajtottam le a fejem- De apa még nem.

- Yoongi, apa... - kezdett el könnyezni

- Mi van apával?- álltam fel az ágyamról - Mond már Jin!- kiáltottam

- Meghalt! - mondta

Mindennek vége. Vagyis akkor még ezt gondoltam...