Tanár úr: Botond, láttalak ma ahogy Anyukád átölelt, nagyon kedves teremtés lehet!
Botond: Keresztanyukám volt.
Tanár úr: Ó, és miért ölelt át?
Botond: A nyakkendő miatt!
Tanár úr: A nyakkendő miatt?
Botond: Ő adott nekünk egy nyakkendőt a mai nap és..
Tanár úr: Aha, és honnan?
Botond: Kistokaj!
Tanár úr: Szóval elmondom, hogy történt az én gondolatmenetemben, megengeded?
Botond: Igazából..
Tanár úr: Köszönöm, igazán rendes vagy! Szóval az én szemembe egy nagyon szép napra virradt Botond, az ünneplő ruha (Október 23.-ra) ott várta őt a lehető legszebben kicicomázva a fény csak úgy megcsillant rajta. De az ünneplő ruha felszerelésből hiányzott valami! A nyakkendő nem volt az öltöny bár mely oldalára téve, és mivel egy ünneplő egy férfi esetében semmit sem ér nyakkendő nélkül Anyukája sürgősen keresni kezdett egyet, de nem talált és véletlenül sem Miskolcon keresett egyet, bement egyenest Kistokajra, mert biztosan tudta, hogy ott találhatja meg a legtökéletesebb nyakkendőt Bondot nyakára. De sajnos az anyai ösztönök cserben hagyták az anyukáját és Botondot is mert nyakkendő nélkül maradt. De a Keresztanyja, mint egy szuperhős megbeszélte anyukájával, hogy igen is tud adni egy nyakkendőt ami egy legenda volt jelenleg Botond számára. És voálá Botond meg menekült. Ugye, hogy én jobban elmeséltem mint Botond?
Valaki: A másik jobban tetszett!
Tanár úr: Komolyan? Botond unalmasan beszél.. ha az ő története könyv lenne fél úton leraknám. Majd kiadnám az én előadás módonba és a.. ja akkor lecsuknánam hmm.. de Botond nem olyan..
Botond: De tanár úr..
Tanár úr: De? /Hmm/ Mondtam már mi van e mögött az ajtó mögött gyerekek? 😀

(Ha nem érted olvasd el a 9. Történetet)