Az irodalom tanárom szavaiból: Volt egy olyan diákom, aki szinte mindig elkésett, úgy tizenegyedik osztályban, nála ez az elkésés rendszerré vált, egyébként szerettem hallgatni mert a magyarázó képessége és a gondolkodási módja fejlődik e embereknek, akik hazudnak. Olyanokat hazudott, hogy az osztállyal csak lestünk milyen szerencsétlen gyerek.. Szinte minden héten meghalt valakije, és az egész családját vagy húsz alkalommal eltemette, volt olyan eset is, hogy a nagyija temetése 4 hónappal azután lett bejelentve, hogy megölte egy krokodil miközben a Nílusnál nyaralt, de volt egy nap amikor már a 30. Igazolatlanját írtam volna neki, de ezt valószínűleg ő is tudta..! Biztos az járt a fejében, hogy ma egy igen klafa és hihető sztorit kell kitalálnia ahhoz, hogy ne kapja meg a 30. Igazolatlanját. Történt egyszer, hogy az anyja reggel elvitte a kulcsot (aki mellesleg 2 héttel ezelőtt a kórházban feküdt nyakcsigolya törésben..) ekkor jöttem én a párbeszédemmel, hogy miért nem vitted a te kulcsodat? Azt mondta: Mert azt is elvitte! (Mert neki ilyen g*ci anyja van). Szóval a lényeg, hogy teljesen bezárva volt, felhívta a szomszédot aki feszítővassal jött át kinyitni az ajtót, igen ám, csak az ajtón volt egy rés amin kirepült a papagáj (Egyébként, minden állata volt, nyula, kecskéje, de még pitonja is, de a papagáj, no az új.) A papagáj elszállt egy telepre és meg kellett fogni, miután vissza rakta a papagájt szaladt a buszhoz, amit 2x is lekésett (nem tudom hogyan azóta sem.) És ekkor toppant be, az immáron 17 perce elkezdődött órára. 
Persze az már más téma, hogy egy szavát sem hittem el, természetesen.