Hey, a most közzé tett kb. Decemberi Magyar tanáros sztori megmaradt még régről. Eleinte nem szerettem volna közzétenni, de most mégis közzé tettem mint az Utolsó Magyar tanáros "történet" ever. Innentől ha lesz is bármilyen magyar tanáros sztori azt "Bónusz" alcímmel fogom közzé tenni. Az oka egész egyszerűen a digitális oktatás és az érettségi valamint ezzel ez az utolsó évem is amin szerepel a magyar mint tantárgy. Innen is szeretném megköszönni a közel fél milliós széria megtekintést, a 60 ezer össz.szavazatot, a közel 3000 kommentet és azt a gigantikus nagy visszajelzési áradatot amit adtatok nekem ez aladt a "teljes" négy év alatt.

Pár dolog amit fontos leszögeznem.

1. A második könyv vége fele már nem imádtam úgy írni ezeket mint anno, és habár ez mind szép és jó, hogy gyakorlatilag ez jelentette a hírnevem főbb forrását is most véget ér. Ez a könyv akkor is véget ért volna ha az ötödik utolsó éven megkapom őt mondván, hogy "lesz magyar is". Főkébb a fent leírtak miatt és mert ez a széria kinőtt a cipőjéből. Végig bennem volt az az érzés, hogy mily szép emlékek kötnek magukhoz amint ezt végig írom, de sajnálatos módon ezt ma már nem érzem. A második könyv után abba kellett volna hagynom, és nem egy hírforrást csinálni a tanáromból akit annyira szeretek/szerettem/becsülni fogok, mert nem esett jól + egyfajta nervous dolgot keltett belém, hogy én emiatt kapok követőket nem pedig azért mert én-én vagyok. Ezek a könyvek tették azzá a profilomat ami nagy részben és bár nem bánom, de mondom, hogy a második résznél meg kellett volna állni.

2. Mint minden jónak ennek is vége szakad egyszer és örülök, hogy velem tartottatok ezen a négy évemen magyar tanár szempontból legalábbis.

3. Lehet, hogy most sokan sírtok, szomorúak vagytok, hogy "nem lesz több" magyar tanár humor, de egyszerűen készült közel 400 rész azóta így simán újra lehet olvasni, mert a fő cél maradt: emlékkönyv egy nagyon vicces tanárról.

4. Ez alatt a könyvsorozat alatt az anno 150-200 követőből közel 2000-t csináltatok amit nagyon szeretnék megköszönni. Ami mégdurvább, hogy mai napig olvassátok, voteoljátok az első kötetet és ezt értem úgy, hogy nincs nap amikor ne lenne egy új szavazat, komment, megtekintés bármelyik magyar tanár könyvön. Sajnálatos, hogy a COVID beleszólt ebbe is, de én örülök annak, hogy felidézhetőek maradtak ezek a történetek és, hogy ti is szerettétek annyira tanár úrat mint én. Most hogy így belegondolok én is ugyanúgy éreztem minden "már nincs kedvem írni" ellenére is, de nem akartam túltolni csak úgy gondoltam az első két rész után, hogy van kereslet erre, de a harmadik után érezhetően eltűnt a szufla. (+ az ismétlések elkerülése miatt kevesebb történet került bele a 3. egyben 4. könyvbe is, mint az első kettőbe) 👀.

Köszönöm a figyelmet és netalántán, csakcsak, így vagy úgy, esetleg, valamikor újra felidézhetjük ezt a közel 400 résznyi kalandot.

Röhögtetett a magyar tanár