[Olvasó szemszöge]

A végzős év előtti nyár borzalmasan indult. Fred Andrews halála sokakat megrázott. Köztük engem is. Az apám Mr. Andrews építkezésein dolgozott. Sokszor hívott át minket magához, mikor látta, hogy apámnak nincs se ideje, se pénze rendes ételt tenni elém az asztalra. Bár tudom, hogy apám azt hitte, hogy Archie-val összejövünk, de a Vörös mindig is egy nagy testvér volt nekem és neki köszönhettem, hogy összejöttem a párommal. Reggie Mantle. Igen tudom, most mind arra gondoltok, hogy pont a nagy nőcsábásszal jöttem össze, de velem soha nem volt ilyen. Sőt mikor kiderült, hogy Chuck beletett a könyvbe szépen átrendezte a Clayton fiú arcát. Ma volt az első nap az iskolában és mint mindig Reggie hozott el. Bár nem beszéltük meg úgy döntöttem, hogy megnézem az edzést. Kicsit meglepődtem, mikor Munroe -Archie bokszoló társa - is feljött a pályára. Kicsit izgultam, mikor szembe került Reggie-vel. Mikor Reg földre került eltakartam a szemem, nem akartam látni, ahogy megsérül. Mikor felállt megkönnyebbültem.

– Hé! Told ide a képed! Most! – Összevont szemöldökkel néztem a parkoló irányába. Reggie oda kocogott hozzá és a férfi bár a fiú ott állt előle továbbra is ordibált. Aggódva néztem a jelenetet, de ahogy láttam nem voltam egyedül az egész csapat figyelte, hogy mi lesz. – Mit művelsz?! Az a srác alaposan lealázott! – Kibált Reggie arcába és a sisak rácsainál fogva közel húzta magához.

– Gyors volt. – Próbált magyarázkodni Reggie.

– Ez elfogadhatatlan! Ez egy irtó kínos mutatvány volt! – Csapott rá a barátom sisakjára. – Menj vissza! Szedd össze magad fiam! – Ennél a szónál ledöbbenten. – Mutass nekem valamit! – Ezután Reggie visszament a pályára. Jobban odatette magát, ha ez még lehetséges volt egyáltalán. Fél szemmel figyeltem Reggie apját, viszont nem tűnt elégedettnek. Gyorsan bementem az iskolába, hogy Reg azt higgye odabent vártam rá. Elővettem a kedvenc könyvemet, amit már vagy ezredjére olvastam újra. Reggie elég idegesen sétált ki az öltözőből, mosolyogva néztem fel a könyvből.

– Szia, hogy ment az edzés? – Kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy mi is történt.

– Nem tudod? Azt hittem a lelátón ültél. – Nézett rám összevont szemöldökkel, lehajtottam a fejem. – Szóval láttad. – Sóhajtott fel.

– Sajnálom Reg. Nem tudtam, hogy apád is ott lesz vagy, hogy ilyen szigorú lesz veled. Szerintem nagyon ügyes voltál. Mindent beleadtál. – Mosolyogva adtam egy puszit az arcára. Reggie csak elhúzta a száját és egyet nem értően mordult egyet.

– Szerintem pocsék voltam Munroe úgy ment át rajtam, mint kés a vajon. – Mondta egyszerűen, mire megforgattam a szemem. Elraktam a könyvet a táskában. Sarkon fordultam és elindultam kifelé.

– Hát jó, akkor én vezetem haza felé Bella-t. – Néztem vissza a vállam felet. Reggie álla leesett.

– Nem vezetheted Bella-t! Az az én kocsim.

– Szólj, ha megjön az eszed, hogy elhidd jó voltál az edzésen, addig nem ülsz volán mögé. Mostantól én hordom a nadrágot, nem te! – Kiáltottam el magam nevetve majd mosolyogva kezdtem elfutni. Mögöttem erős léptek zengtek a folyosón, hirtelen két kéz ragadott meg hátulról. Reggie megforgatott és puszikat adott az arcomra, ahol csak ért. Nevetve kapaszkodtam a focicsapat kapitány karjaiba.

– Szóval akkor ki fog vezetni?

– Pop's-hoz én. Hozzám, pedig te. – Reggie elgondolkodva nézett rám, adott egy újabb puszit.

– Ezzel ki tudok békülni. – Mosolygott rám.

Timeskip, mert Jughead jobban szereti Pop-ot, mint Gladys-t

Egy nappal telt el Reggie édesapjával való „megismerkedés" után. Épp a La Bonne Nuit-ben tanultam, miközben Reggie és Veronica egy kis megbeszélést tartott, a zugkocsma ügyében. Reggie-n egész idő alatt napszemüveg volt, még suliban is.

– Reginald azt akartam megkérdezni, hogy te vagy-e a tégla? – Kaptam el a Lodge lány utolsó mondatát. – Mármint mi másért lenne rajtad szemüveg még idebent is. – Reg levette a szemüvegét és megmasszírozta az orrnyergét. Mikor visszanézett Veronica-ra megláttam a monokliját. Döbbenten néztem rá, akárcsak Lodge.

– Kérdezd inkább apádat. – Állt fel a párom majd felsétált a lépcsőn. Morogva pakoltam össze a cuccaimat.

– Gratulálok Lodge. Tényleg olyan rendes vagy, mint az apád. Remélem tudod, hogy a koktélok, amiket ittam a házon van. – Mondtam neki majd Reggie után siettem. Sajnos már nem volt a parkolóban. A séta Reggie házáig elég hosszú volt, de úgy éreztem muszáj elmennem hozzá. Mikor az ajtóhoz értem becsengettem, meglepődtem, mikor Reggie apja nyitott ajtót. Gyorsan mosolyt varázsoltam az arcomra.

– Jó napot Mr. Mantle. Reggie-hez jöttem. A barátnője vagyok T/N V/N, nagyon örülök.

– A fiam nem mondta, hogy vendéget vár. – Vonta össze a szemöldökét.

– Igazából kellene egy kis segítség a történelem házifeladattal és Reggie-nek olyan jól megy. – Mosolyogtam a férfira kedvesen. Az idősebb Mantle felsóhajtott és kintebb nyitotta az ajtót, így betudtam jönni. – Köszönöm. Egyébként nagyon szép otthona van Mr. Mantle.

– Reggie odafent van a szobájában. A folyosó végén lévő bal oldali ajtón. – Mondta semleges arccal és a lépcső felé biccentett.

– Köszönöm Mr. Mantle és ígérem, hogy próbálunk majd sietni a feladattal. – Mosolyogtam rá majd elindultam fel felé. Bekopogtam Reg ajtaján, gyorsan kinyitotta, mintha félne, hogy bajba kerül, ha nem teszi.

– T/N te mit keresel itt? Az apám engedett be? Gyere be gyorsan. – Mondta és berántott a szobájába.

– Én is örülök neked. Igen apád engedett be elég rideg volt, de semmi különös. Hallottam, hogy mit mondott neked Veronica, gondoltam rád nézek.

– Apámnak mit mondtál miért jöttél?

– Segítesz a töri háziban. – Reg elkezdett nevetni, szorosan átölelt.

– Bevette? Hisz neked hála vannak mostanában csak ötöseim.

– Nem kell mindig mindenről tudni. – Mosolyogtam rá és puszit adtam az állára. Boldogan húzott közelebb magához. – Lodge bunkó megjegyzése miatt nem tudtam befejezni. – Tettem még hozzá, mire Reg felnevetett. Gyorsan rendet rakott az ágyán és mind ketten elkezdtünk tanulni. Legnagyobb bánatomra tartotta a tisztes távolságot. Az apja néha benyitott, hogy tényleg tanulunk-e. Egy óra alatt mindketten végeztünk, Reggie kikísért.

– Sajnálom a monoklit és azt is, ami az edzésen volt.

– Nem kell sajnálnod. Jól vagyok, vagyis jobban leszek. Viszont neked hála sokkal könnyebb ez az egész.

– Ígérd meg, hogy ha megint ez lesz szólsz.

– Megígérem. – Mosolygott rám és puszit adott a számra. Integetve indultam haza.