ReginaOrss8 kérésére készült, remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Jughead-del már egy éve vagyunk egy pár és épp este felé indultam haza, mikor valaki hátulról leütött engem. Mikor magamhoz tértem egy székhez voltam kötözve és be volt kötve a szám is. Betty is itt volt hasonló helyzetben. Egy kissé sötét szobában voltunk a fejünk felett volt egy ezeréves lámpa. Nyílt az ajtó, egy férfi lépett be fekete csuklyával, Betty-vel ijedten néztünk össze. Elkezdtem rángatni a köteleket.

– Feleslegesen próbálkozol. – Mondta nekem a férfi, mély levegőt vettem és próbáltam megnyugodni. – Nektek nem kell csinálnotok semmit sem. Nem fogtok mindketten meghalni, csak az egyikőtök, de ez a döntés nem a tiétek lesz. Azt, hogy ki hal meg az ifjú Jones fiú fogja eldönteni. – Elővett egy pisztolyt és az ajtó felé fordult, Jughead ekkor lépett. Láttam rajta, hogy nagyon ideges volt és láttam hogy aggódott értünk.

– Engedje el őket. – Mondta kimért hangon a sapkás barátom.

– Csak ez egyiküket engedem el. Te fogod eldönteni, hogy ki éljen és ki haljon meg.

– Tessék?

– Nos Jughead kit mentesz meg? A barátnőd élete a fontosabb vagy az egyik legjobb barátodét. – Jug felváltva nézett rám és Betty-re. Látszott rajta, hogy tanácstalan, könyörögve néztem rá. Tudom, hogy mennyire fontos neki Betty és bennem van a félsz, hogy Cooper lányt választja helyettem. Jug fájdalmasan hunyta le a szemét, bocsánat kérően nézett rám. Elkezdtem sírni, mert tudtam, hogy a szőke lányt választotta helyettem.

– Oldozza el Betty-t. – Sírva hajtottam le a fejemet, hallottam, ahogy a Csuklyás motoszkált mellettem. Majd hallottam, hogy ketten sietősen távoznak. A Csuklyás kikötötte a számat.

– Milyen szomorú nem igaz? Inkább egy barátot választ helyetted.

– Csak lőjön le... – Motyogtam lehajtott fejjel, kattant a fegyver lehunytam a szemem. Hallottam a dördülést.

– T/N!!! – Kiáltott fel Jughead, majd elsötétült a világ.

Egy idegesítő csipogásra ébredtem, kinyitva a szemem egy fehér szobában találtam magam. Körbe nézve láttam hogy egy kórházi szobában voltam. Halkan felnyögtem és fentebb ültem, a szemem sarkából láttam, hogy valaki felállt az ágyam melletti székből. Ijedten kaptam oda a fejem, Jughead csak kedvesen mosolygott rám. Eszembe jutott minden, ami történt. Karba tettem a kezeimet és dühösen fordultam el a „barátomtól".

– T/N én....megtudom magyarázni.

– Nem kell. Köztünk mindennek vége. Együtt lehetsz a drága Betty-vel. – Motyogtam, ismét könnyek gyűltek a szemembe.

– T/N soha nem tudtalak volna ott hagyni téged. Azért Betty-t választottam, mert ketten kitaláltuk, hogy szabadítsunk ki.

– Ó szóval túl hülye vagyok ahhoz, hogy segítsek. Kösz szépen Forsythe. – Morogtam gúnyosan, Jughead felsóhajtott és leült az ágyam szélére.

– Nem így értettem T/N. Betty-vel már hozzászoktunk az ilyen helyzetekhez, neked viszont ez új volt. Azt akartam, hogy mindketten épségben távozzatok.

– Jah...mert egyikünk sem fekszik kórházban igazad van. – Forgattam meg a szemem, Jug megfogta a kezem és megpuszilta a tenyerem.

– T/N én téged szeretlek és nem Betty-t. Csakis érted választottam Betty-t. Kérlek hinned kell nekem. Szeretlek. – Mondta, éreztem, hogy könnyek hullanak a kezemre.

– Nekem idő kell. – Mondtam, Jughead felnézett rám, hevesen kezdett el bólogatni.

– Persze, persze megértem és hagyok majd neked időt. Csak azt ne kérd, hogy itt hagyjalak. T/N...belepusztulok, ha miattam még egyszer megsérülsz. – Halványan elmosolyodtam az ágy széle felé. Megütögettem a felszabadult helyett magam mellett. Juggie kapva kapott az alkalmon, lerúgta a cipőjét, befeküdt mellém és szorosan magához ölelt. Puszit adott a hajamba és a felkaromat simogatta. Hiába vagyok mérges rá nagyon szerettem Jug-ot. Levettem a sapkáját és a saját fejemre tettem. Jughead csak felnevetett és tovább simogatott. Egymást ölelve aludtunk el.