[Olvasó szemszöge]

Fred Andrews lányának lenni nem egyszerű. Az apám az egyik legrendesebb – ha nem a legrendesebb – ember Riverdale-ben. Ezek mellett ott van a bátyám Archie Andrews. A sztárfocista és zeneművész. Én hiába próbálnék Archie árnyékából kilépni azt hiszi mindenki, hogy nagyzolok. Így már nem is próbálkozom, amíg Archie csak a nyár folyamán segít be, addig én iskola után mindig mentem segíteni apának. Épp a papírokat rendeztem, mikor valaki nagy lendülettel nyitott be.

– Az isten szerelmére! Fred, szólj rá az embereidre, mert ha én még egy megjegyzést hallok a Kígyók-ról akkor. – Mr. Jones idegesen sétált az asztalhoz és meglepődött, mikor nem apámat találta az asztal mögött. Kedvesen mosolyogtam fel rá.

– Sajnálom Mr. Jones. Apa elment a rendelésért Pop's-ba. De szívesen segítek, ha tudok. – Az idősebb Jones felsóhajtott és megrázta a fejét.

– Köszönöm T/N, de nem hiszem, hogy a munkások hallgatnának rád.

– Ugyan Mr. Jones, ne becsüljön alá. Archie mellett nőtem fel, van egy pár trükköm. – Kacsintottam az idősebb férfira, mire FP felnevetett.

– Azt nem kétlem, hogy megoldanád. Máshogy kérdezem. Megoldod-e ezt a problémát úgy, hogy az apádnál te ne kerülj bajba? – Kérdezte tőlem félig felvont szemöldökkel. Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, végül becsuktam. Nem láttam olyan megoldást, amivel ne kerültem volna bajba. FP felnevetett és leült az asztalom szélére.

– Emlékszem kisebb korodban is egy igazi bajkeverő voltál. Úgy tűnik ez nem változott. – Mosolygott rám miközben a térdein támaszkodva közelebb hajolt. A közelsége miatt elpirultam. – Mindig belógtál hozzám és apádhoz a garázsba, hogy te is velünk szerelhess. – Felnevetett és a fülem mögé tűrt egy tincset.

– Igen emlékszem.

– Olyan édes voltál, mikor a fejedre vetted a bukósisakomat. – FP felnevetett, a keze még mindig az arcomon volt. Ha ez lehetséges volt még pirosabb lettem. – Aranyos kislány voltál és gyönyörű fiatal nővé cseperedtél. – Éreztem, hogy az ujjbegyeivel cirógatja az arcomat. Nem tudom eldönteni, hogy boldog vagy dühös voltam, mikor megszólalt a telefonom. Hatalmasat nyeltem, majd felvettem.

– Szia apa. – Mosolyogva figyeltem, hogy apa mit mond. Teljesen kiment a fejemből, hogy az idősebb Jones is itt volt bent velem. – Persze megyek máris segítek behozni a rendeléseket. Öhm...majd beszélned kellene a munkásokkal. Mr. Jones azt mondta, hogy elég bunkók voltak vele. Rögtön ott vagyok. – Letettem a mobilt és láttam, hogy FP rám mosolygott félig felvont szemöldökkel.

– Mr. Jones? Régen apád sehogy sem tudott rávenni, hogy így hívj. Csak azért is mindig FP voltam. – Mosolyogva ráztam meg a fejem. Felálltam és már kiléptem volna, mikor FP megfogta a kezem. Magához húzott és egy puszit adott a szám szélére. Vett egy mély levegőt majd előttem lépett ki az ajtón. Egy percig lefagyva álltam majd apumhoz siettem segíteni behozni és kiosztani a rendeléseket.

Timeskip, mert FP a Bulldog kabátot Kígyó dzsekire cserélte

Már egy hét is eltelt azóta, hogy FP adott egy puszit az arcomra. Azóta nem igen beszéltünk egymással. Lassan este tíz óra volt, de én még mindig apa kis irodájában ültem. Már ugráltak a számok a szemem előtt, ezért megmasszíroztam az orrnyergemet. Ásítottam egyet és újra munkának láttam.

[FP szemszöge]

Ma egy kicsit tovább maradtam, már épp indultam volna, mikor észrevettem, hogy Fred irodájában ég a villany. Összevontam a szemöldökömet, mivel Fred már haza ment. Óvatos léptekkel mentem az ajtóhoz. Nagyon lassan kinyitottam az ajtót, meglepődtem, mikor megláttam, hogy T/N ült az egyik asztalnál. Halványan elmosolyodtam, mikor belegondoltam, hogy T/N az iskola mellett milyen sokat segít az apjának. Az alsó ajkamba haraptam, mikor T/N kiengedte a haját és egy kicsit beletúrt. Beléptem a kis irodába és becsuktam az ajtót magam mögött. T/N felnézett, megkönnyebbült, ahogy meglátott.

– Azt hittem, már csak én vagyok itt. – Mosolygott rám, amit viszonzottam.

– Ugyan ezt gondoltam én is. – Válaszoltam neki és közelebb sétáltam a fiatal lányhoz. – Mi jót csinálsz még itt?

– Van egy kis papír munka és gondoltam megcsinálom, hogy apa tudjon egy kicsit pihenni.

– Ez rendes tőled T/N. – A lány csak megvonta a vállát.

– Apa sokat dolgozik és egyedül kell gondoskodnia rólam és Archie-ról. Szeretnék annyi terhet levenni a válláról, amennyit csak tudok. – T/N mellé húztam egy széket és leültem mellé. Beszélgetni kezdtünk volt, hogy felnevettünk. Ahogy teltek a percek egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor már összeértek a combjaink, kisimítottam egy tincset T/N arcából. Mosolyogva néztem a fiatal lányra, óvatosan közelebb hajoltam hozzá. Megcsókoltam T/N-t a két kezem közé fogtam az arcát és úgy húztam közelebb magamhoz. T/N egy percig lefagyva ült mellettem, de aztán átölelte a nyakam és viszonozta a csókot. Mosolyogva húztam közelebb magamhoz. Levegőért kapkodva érintettük össze a homlokunkat.

– Gyönyörű vagy T/N. – Suttogtam neki mosolyogva, láttam, hogy T/N elpirulva hajtotta le a fejét. Az álla alá nyúltam, hogy a szemébe tudjak nézni. – Nem kell, hogy félénk legyél. Tényleg gyönyörű vagy. – Mosolyogtam rá, amit T/N viszonzott. Összepakoltuk T/N holmijait és haza vittem a motoromon. Adtam neki egy gyors csókot, majd én is haza hajtottam.