ReginaOrss8 kérésére készült. Remélem tetszik, mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Már egy ideje randizok Fangs-sel, igaz az apám nem örült neki az elején, de látta, hogy milyen boldog vagyok a déli fiú mellett így nem ellenkezett a kapcsolatunk ellen. Nagyon megijedtem, mikor Minetta Sheriff letartóztatta Midge megölésének vádjával. Azt tudtam jól, hogy Midge-nek tetszett a párom, de nem történt közöttük semmi. Siettem a Sheriffhivatalba, hogy még az előtt odaérjek, hogy Jughead megpróbálja kihozni Fangs-et. Apa aggódott értem, de tudta, hogy ígyis-úgyis odamegyek. Mikor berontottam az ajtón több idősebb Kígyó is felém kapta a fejét. Fangs gyorsan hozzám rohant és megölelt.

– T/N mit csinálsz itt? Otthon kellett volna maradnod.

– Segíteni szeretnék. Jug mindenkire szükséged van. – Néztem a barátom válla felett Jughead-re. Jughead már épp ellenkezni akart, de Sweet Pea megfogta a vállát.

– Keller-nek igaza van. Minden segítség számít most. – Mondta Sweets és rám mosolygott amit viszonoztam. A fiatalabb Jones felsóhajtott és elmagyarázta a tervet. Végig Fangs mellett voltam, ahogy elindultunk a tömegben, a barátom erősen szorította a kezemet. Egy pillanatra ránéztem és rámosolyogtam. A szemem sarkából láttam, hogy Reggie elindult felénk és volt valami fényes a kezében. Idegesen nyeltem, mikor mögénk került, megláttam Mantle kezében a fegyvert. Ijedten ugrottam Fangs elé, aztán eldördült egy lövés. Éreztem, hogy a golyó belefúródik a golyóálló mellényembe. Beszorult a levegőm és neki ütköztem Fangs mellkasának.

– Ne, ne, ne, ne... – Motyogta Fangs, miközben a karjaiban tartott és térdre rogyott. – Kérlek T/N. Mély levegő, lélegezz. – Mondta könnyes szemmel a barátom. Hiába volt rajtam mellény nagyon fájt a lövés, lehúztam a pulcsim cipzárját. A Kígyók meglátták a mellényt és mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottak fel.

– J...jól leszek...nyugi Fangs. – Halványan felmosolyogtam rá, Fangs könnyes szemmel felnevetett és csókot nyomott a homlokomra.

– Te aztán nem vagy semmi Keller. – Mosolygott le rám Pea és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Elfogadtam a kezét és levettem a mellényt. – Fájt? – Kérdezte a magas fiú félig felvont szemöldökkel. Fáradtan mosolyogva bólintottam.

– Eléggé. Kezdek örülni, hogy apa nem engedett el a mellény nélkül. – Fangs átölelt és a vállamra hajtotta a fejét.

– Annak én is nagyon örülök T/N. – Suttogta most már nyugodtan Fangs.

– Felhívtam az apádat és mindent elmondtam neki. – Szólalt meg Mr. Jones, bólintottam. – Kicsit megijedt, de örült, hogy jól vagy.

– Köszönöm Mr. Jones, szerintem én haza megyek, mielőtt a bátyám szívrohamot kap. – Néhányan halkan felnevettek. Fangs megfogta a kezem és együtt indultunk el az otthonom felé. Megszorította a kezem, felemelte és puszit adott a kezemre.

– Soha többé ne csináld ezt rendben? Vagy szólj, hogy van rajtad védő öltözet. Azt hittem elveszítettelek. – Motyogta lehajtott fejjel, elé álltam és mosolyogva fogtam meg az arcát. Elkezdtem cirógatni Fangs arcát.

– Nem akartam, hogy bajod essen. Sajnálom, hogy megijesztettelek, de újra megtenném, ha ezzel megmentelek. – Fangs elmosolyodott és megcsókolt.

– Szeretlek T/N Keller. – Mondta két keze között tartva az arcomat.

– Én is szeretlek téged Fangs Fogarty. – Ezek után csendesen sétáltunk egészen az otthonomig.