A rend és a káosz. Félelmetes belegondolni, milyen lenne az élet, ha a káosz, mint folytonosság mindennapos volna. Ám szerencsés módon ez a rendetlenség minden esetben csupán átmenet. Időtől függetlenül menetel a rend és béke felé, közben feldúlva azt a ritmust, melyet szokásosnak veszünk. Ez a rendszer, ez a megszokás az, ami borzasztóvá teszi a káosz minden megjelenését, legyen az apró vagy óriási. A hétköznapi élet folyamán, ha megzavarja valami a rutint, már rendetlenségnek vehetjük és bosszankodunk rajta. Ám ez csak átmenet. Rendetlenség után, bármilyen kis ráfordítás nélkül is, béke lesz.
      Példával élve, s bárki tud ilyet felmutatni, a világegyetem egy jó választás. Rendből, statikusságból indult, most káoszát éli s a jövendőben újfent renddé lesz. Erre alapozva viszont a káosz, mint jelenséget gerjesztő erő, nekünk bizonyosan pozitív. Ha a világegyetem nem süllyedt volna káoszba, mi sem lennénk itt, hogy ezen gondolkozzunk. A rendetlenség esély teremtő. Esélyt teremt egy kezdetre, s bár a végét előreláthatóan megtudjuk jósolni, az az előtti idő a miénk. Esélyt teremt a ritmustalanságban a ritmusra. Gondoljunk bele, ebben a változó kozmoszban az ember, mint indivídum, egy rendszer. Egy rendszer, mely renden alapul, folytonosságon, s ha ezt a rendszert egy betegség mondjuk kibillenti, mindent megpróbál, ami a lehetőségein belül van, hogy visszaállítsa a ritmust abból a rendszertelen és kizökkentett állapotból.
      Tehát a káosz békét szül, s a béke olykor káoszt. Egy körforgás. Ám nem mindegyik példa ilyen. Visszautalva a világegyetemre, az a legnagyobb és legmeghatározóbb káosz az életünkben, melynek tudjuk hogy vége lesz. Ám hogy utána mi történik nem tudni. Csak spekulálni lehet, s ez is káosszá lesz a mi renddé formált jövőképünkben.
      S itt térnék rá a legérdekesebb példára, amiben rajtunk múlik minek vesszük a történést. Az atomok. Az atomok rezgőmozgása. Hiszen vehetjük rendszeralapú, ismétlődő mozgásnak, vagy rendszertelen katyvasznak. Persze nem egyenletes ez a rezgés, abszolút 0 fokon már aligha rezegnek. Így akár ezt is tekinthetnénk egy béke állapotnak. Bárhogy is van, és bárhogy nézzük a rend és béke mindig egy kezdeti és végső állapot.
      Taglalhatnám még, viszont ezt csak egy kis gondolkodtatónak szántam, hogy a rossz, a szokatlanság mindig csak egy átmenet, mely talán abban a pillanatban fájdalmas vagy éppen dühítő, de ez is a szépsége. Elfog múlni. Ezzel szeretnék elköszönni, további szép napot.