Bár nem harsogó maszkok mögött,

de vígadunk a farsang hamvain:

hegycsúcson dalunk mélyről fakad föl,

S nevetünk az élet keservein.

Nem díszes az álarcunk, s eszköz

is kevés akad kezünkben, mégis

újra felbugyog a kacaj bennönk:

nevetünk az élet bolondságain.

Krapp-krapp, talpam kavicsot őröl,

Így dalol a kisrigó: csivitt-csivitt,

izgatottan leselkedik ágak között:

ki vígad így? − kíváncsin kérdi.