Már süt a nap, bontogatja sugarát;

Mégis szorosabb rajtam az a kabát.

Már tavaszodik, mégis a hideg ráz –

Hamis ez a kikelet, csalfa félhomály.

Csalogat egyre fényes-díszes délibáb,

s lúdbőr jelzi karomon a becsapást:

nem, ez még nem tavasz, komám;

később jön az, jól vigyázz!

Márciusi vígkisasszony, az ám,

már venné fel a rövid szoknyát –

ki okos, azon még rajta a kiskabát,

Kikacag a szellő, s azzal odébb áll.