Ágát rázza, bús a nyárfa,

A szél tépázza, nem is én –

Levele zörög, panaszosan

sóhajt, hogy a nyár itt hagyta.

Ne szomorkodj, nyárfácska,

Jön még nyár, no, ne félj!

Látod, a fecske is tavasszal

visszatalál újra meg újra.

S ha itt is hagyott, nyárfa,

A sok kis csicsergőd, nézd –

A cinege veled maradt,

mert cipője néki nem akadt.

Hát feledd a búdad, nyárfa,

s karolj bátran belém:

táncoljunk éji tücsökdalra,

míg fel nem ébred a hajnal.