Fel sem kelt a nap, mégis, ők már igen korán

fitogtatják torkuk képeségeit: ki tudhat szebben

trillázni, tisztán, még a sötét éjszaka margóján,

A hajnalt fényes dallal, hallgasd, hogy köszöntik!

Csak fekszem az ágyamon, lábam sután

tartom, térdemen átvetve, s feszülten figyelek:

milyen nóta következik: ki édesbúsan ki meg

még kicsit kábán, mégis összhangzón éneklik:

itt a tavasz lustaság, kifele a víg szabadba,

örülj az életnek, gyere, pajtás, mire vársz, nosza!