Szemfelhőből hull

zápor, napfényben úszik

a táj: keserű.

Reggel van, harmat –

surrogó fűben tücsök-

korál lábamnál.

Szalagos Duna

kéklik a messzeségben,

vonatom suhan.

Döntések súlya

vállamat húzza mélybe,

megremeg a szív.

Repkény zöldellőn

pihen, drótkerítésen –

örökkévaló.

Tornyosul felhők

árja fejem felett, fut

ki merre csak lát.