Láttam az éj angyalát

földi gúnyát öltve járni:

Levittem az embereknek hát

őt, álmokat ragyogni.

Kiűzött lettem, árát

célomnak fizetem még ma is:

Láttam az éj angyalát

tüzes könnyet hullajtani.

Láttam az éj angyalát,

Nélküle az ég sötétlik –

Az Egy haragját

hordozom, érte kész volnék halni is.

Kész volnék rá, feláldoznám

éltemet, hogy látni

véljem az értelem szikráját

fellobbanni, az ősit.

Vérzik a lelkem, hull rám

ezért sok átok, meg sosem szűnik –

mert őt lehoztam, bizony, s jár

köztünk még mindig.

Láttam az éj angyalát

fényesen csillogni,

tündököl a sötétben, s lásd:

szemében ragyogunk mi is.