Két hét telt el a majdnem terhességem után. Elég furcsa, de ezzel kell élni. Míg otthon feküdtem, még a többiek buliztak, rájöttem hogy élnem kell. Minek másnak a szavára hallgatni, minek legyek egy tárgy: Mert én úgy hiszem Ericnek csak egy tárgy voltam. De minek a bánkódás mikor itt vannak a haverjaim. Mostanában állandóan Calumel meg Michaelel logok, mert ők mellettem állnak folyton. A mai napot is valuk töltöm, addig amíg Ginger vissza nem jön Ashel, és amíg Kim nem jön haza Luketol. Kin és Luke együtt vannak, de kár mert én rájöttem hogy szeretem őt. Kimnek se mondtam csak a sracoknak! Annyira ma este is megyünk bulizni, de óvatosba kell mindent csinálni.
Fent gyorsan vettem fel egy fehér adidas picsanadragot meg egy adidas pólót, majd lementem Calumékhez. Mikor leértem beultem közéük de egy percre se tudtak békén hagyni. Pár óra elteltével, kb. olyan fel hétkor csngettek, majd felálltam, de a fiúk nem nagyon hagytak. Nagy nehezen elértem az ajtóig, de mikor kinyitottam a látvány nem nagyon tetszett.
-Ki az Melanie? - Jött oda hozzám Calum!
-Menj vissza! Ezt elintézem egyedül! - Bolintott egyet majd vissza ment. Sokat halottak Erickrol, de alapból ők kérdeztek róla! Kimentem, majd az ajtót bezártam hogy a fiúk ne hallgatózanak.
-Ez meg mi? Csak úgy lelépsz egy szó nélkül!
-Miért szolnom kellet volna Mr. Bunkónak hogy jaj bocs de lelépek!
-Hát ha nem is így, ja szolnod kellet volna. Anyad naponta sírt!
-Ja persze! Figyelj elfelejtelek örökre, nem vagy nekem senki. Remélem bánod hogy ide jöttél, innen és innen ki vagy törölve, VÉGLEGESEN! - Kedvemhez hívően, a lefagyott arcán egy szánalmas röhögést ejtettem ki, aztán be az ajtón, ha nem állít meg.
-Ők vagy én! - Ennél a kérdésnél nem kellet gondolkoznom így kiejtettem simán.
-Ők! - Benyitottam de észre vettem hogy a fiúk hallgatóztak, amin nem lepődtem meg.
-Wow...
-Hát köszönöm! Ma berugunk oké, de csak kilenckor amikor a szerelmesek itthon lesznek! - Levágtam magam a kanapéra, és a fiúk hoztak sört.
Két óra alat már egy kicsit volt bennem minden és Ginger meg is lepődött amikor benyitottak a házba. Gyorsan felrohantam, de majdnem hasra estem, de azért röhögve felszaladtam. Gyorsan kivalasztottam a legjobb ruháját Lilynek és felhuztam magamra.

Ég dögös bordós színű, testhez simulós ruha meg a magassarkúm. Kifestettem magam aztán gyorsan lementem Calumékhez. Luke majdnem tátott szájjal állt előttem, de a véleménye hamar megváltozott.
-Mehetünk! - Oda mentem a kabatomhoz, de Luke ráfogott a kezemre így nem tudtam megmozditani.
-Engedj el! - Kikaptam a kezemet a kezei közül és tudtam hogy vita lesz.
-Minek viselkedsz így! Apád nem egy ribancnak írt le.
-Mit tudsz apámról? Semmit! Nem neked hazudott éveken keresztül, hanem nekem! De tudott mit Luke, vak vagy a szerelemtol! Nem látod mások gondolatát! Te hogy tud szeretlek! De Kim jobb mint én! - Felkaptam a kabátom és kint megvartam Caluméket. Elmentünk egy tök szuper helyre, de a sok rajongó elfoglalta őket, így hát én egy más házba jutottam be. Egy aranyos, kedves, 18 éves fiú szobájába aki, gitarozik, és jobb mint egy kétszínű haver.
Vadabra sikerült az éjszaka, ahogy minden pillanatban vadabb lesz. Már szinte semmi sincs rajtunk és meg fog történi, vagyis ez már rajtam múlik hogy meg teszem vagy nem.
-Figyelj ez nekem nem megy! Azt hittem jobb vagyok de nem! - Sírva az ágyra ültem, de ő oda jött és egy hosszú ölelésbe húzott. -Nem zavar! Amúgy se egy éjszakás lettél volna, hanem állandó! - Ezt bóknak vettem, ezért felneztem rá, majd megcsókoltam hosszan. Irto jó vele, de egy a hiba! NEM ISMEREM! Hát megtörtént aminek meg kellet történie. Egész este azon gondolkoztam hogy lehettem ilyen hülye!