A házához érve Jeongin nem tudott nem gondolni az idősebb szavaira.

–Nem tudom, mi a franc van velem, vagy miért vonzódom hozzád annyira, de te igen.

Ettől azonban nem pirult el, és nem is lett érzelgős, mert bár az iskola legnépszerűbb fiújához vonzódott, nem ismerte eléggé. És Jeongin nem akart megbízni az első emberben, aki tetszett neki. Nem akart beleszeretni és megszakadni emiatt.

Másnap a szokottnál később ért az iskolába, mivel elaludt. Be akart menni az osztályterembe, de a tanára megakadályozta. Éppen ezért csak az első szünetben láthatta a barátait.

-Ó, Jeongin... Mit csináltál az éjjel... -viccelődött Jisung, de csak ő nevetett.

–Csak elaludtam. -Jeongin a szemét forgatta, miközben mind a négyen az iskola udvara felé indultak.  –Mit hagytam ki?

–Hmmm hát... Nyilván kaptunk házi feladatot, Jisungot pedig azért szidták, mert evett az órán.  -jegyezte meg Seungmin, de barátja csalódottan felsóhajtott

–Csak uzsonna volt.

–Amit öt perccel a tanár belépése után nyelt be.  -tette hozzá Felix, miközben mindannyian leültek az egyik fa alatt az iskola udvarán.

Ahogy az várható volt, miután ott pihent, Jeongin kilépett a barátai beszélgetéséből. A kisebb zavartnak érezte magát, ezért gondolatai egyetlen személy körül forogtak.

Mire visszaértek a terembe, küldött egy értesítést a telefonja, hogy valaki írt neki.

hyunjin

találkozunk az elemi épület mögött? :)

jeongin

Van osztályom és neked is.  Később találkozunk.

Válaszolta Jeongin sóhajtva, miközben visszagondolt azokra a szavakra, amelyeket Hyunjin mondott neki.

Azt azonban nem vette észre, hogy barátai elhagyták őt, amikor visszafelé tartott az osztályterembe, ezért a vörös hajú úgy döntött, hogy felgyorsítja a tempót, és gyorsan sétálni kezdett, mielőtt a tanár ismét kirúghatta volna.

–Sietsz? -szólalt meg egy férfihang a háta mögül, amitől Jeongin megállt, hogy lássa, ki az.

Aztán egy magas, barna fiú tágra nyílt szemekkel mosolygott rá. Jeongin először nem tudta azonosítani, de aztán rájött, hogy ez a személy Hyunjin baráti társaságához tartozik.

–Emlékszel rám? -kérdezte  –Hyunjin barátja vagyok. Lee Minho.  -tette hozzá, és kinyújtotta a kezét, amit Jeongin bizonytalanul megrázott. –Tudom, furcsának tűnik, hogy hirtelen beszélni akarok veled. -nevetni egy kicsit

–Kell valami? -A vörös hajú gyorsan megszólalt, hiszen mindjárt megszólalt a csengő, és nem akart elkésni.

–Igen. -Minho felsóhajtott, és egy pillanatra megállt.  –Hát... egyszerűen elmondom.  -mondta, miközben az övére szegezte a tekintetét.  –Tudom, hogy te és Hyunjin szexeltetek, de ne aggódj, a titka biztonságban van.  -Jeongin zihált, meglepődött és ijedt volt e szavak hallatán.  –Viszont... szerintem Hyunjin azóta is fura.

–M-mire gondolsz?

–Azt hiszem, tetszel neki. -vélekedett Minho ridegen.  –Sajnos tudja, hogy a hírneve tönkremenne, ha mások megtudnák, hogy amellett, hogy biszexuális, olyanokkal is dumál, mint te. -A barna arcát közelebb vitte Jeongin arcához.  –Szóval talán jobb, ha abbahagyod a reménykedést. Igaz? Végül is nem szereted Hyunjint mint embert. Tetszel neki fizikailag.

–Én... -akart válaszolni Jeongin, de belegondolva tudta, hogy az idősebb férfinak igaza van.

–Én is így gondoltam. -Minho elmosolyodott.  –Örülök, hogy megszólaltam, Yang.  -megveregette a hátát, mielőtt elkezdett volna homályosan sétálni az ellenkező irányba, amerre ő tartott.  –Később találkozunk.

Jeongin azonban mozdulatlanul állt, amikor megszólalt a csengő.