Néhány perc múlva Jeongin azon kapta magát, hogy az idősebbik ölében ül, és mindkét kezét a nyaka köré fonta, nyilvánvalóan félénken, és lassan megcsókolta.

Már majdnem este hét volt, de úgy tűnt, egyikük sem sietett.  Hyunjin azonban újra átélte azt az érzést, amit Jeonginnal először.

A fekete hajú nem tudta pontosan, miről van szó, de arra tudott következtetni, hogy egy pillanatra sem akarta elengedni a kiskorút.

Másrészt Jeongin elfelejtette azokat az elméleteket, amelyeket Hyunjinról gondolt, és az egész teste izgatott volt.

Az idősebb mindkét kezével megfogta a comb alsó részét, így azok a csípőjéhez tapadtak, és lassú ütemben dörzsölte a férfiasságához.

Jeongin nem tudott nem felnyögni, amitől Hyunjin szenvedélyesen megcsókolta, szeretve hallani ezt a hangot.

Volt azonban valami, amit még egyikük sem tudott kitalálni;  miért vonzódtak egymáshoz?

Sajnos, mielőtt bármelyikük bármi mást tehetett volna, mindketten meghallották az ajtónyitás hangját, amitől Hyunjin káromkodni kezdett az orra alatt.

–Mi történt? -Jeongin hirtelen megijedt attól, hogy mi történhet.

–Megérkeztek a nagybátyáim.  -úgy kommentálta, mintha egy kisfiútól vették volna el a játékát. Ettől függetlenül továbbra is erősen fogta a fiatalabb lábát.  –De még nem végeztünk. -szórakozottan elmosolyodott.

–Nem! Hyunjin, várj... -a vörös hajú tudta, mire képes a másik, ezért megpróbálta megtörni a szorítását, hogy megszabaduljon tőle.

Csakhogy a szoba tulajdonosa erős volt, ezért folyamatosan csókolgatta a nyakát, és Jeongin igyekezett nem csapni olyan zajt, ami elárulhatná.

–V-van egy ötletem. -jegyezte meg a kisebb, meg akarta vágni a pillanatot.  –Mi van, ha másnap jövök?  -Jeongin feszült volt a hőségtől, amelyet Hyunjin ajkával a kulcscsontjaira tapadt. –Í-ígérem, túl leszünk ezen.

A legidősebb azonban kíváncsian nevetett.  Aztán néhány másodpercig mosolyogva csodálta Jeongin arcát.

–Azt hiszem, rutint akarsz csinálni ebből, igaz? -véleményét az ölében ülő fiú vöröses haját simogatva mondta el.  –Persze nem mintha zavarna. Csak szerintem egy kicsit kockázatos, ha titokban akarod tartani.

–Na várj. Csak nekem titkolod? Nem bánod, ha a többiek tudják, hogy velem vagy? -Jeongin felállt onnan, ahol volt, és értetlenül nézett rá.

–Várj, várj.. Mi a baj? Miért vagy mérges?

–Előfordul, hogy számomra nagyon fontos titokban tartani. Lehet, hogy ez egy buta játék számodra, de nekem ez valami komoly. Nem hallottad, hogy a barátod hogyan gúnyolt ki engem? A legtöbb ember számára nem számít, nem létezem. -Jeongin dühös volt, mivel a másik nem értette a nézőpontját.

–Jeongin... -próbálta az idősebb megragadni a karját, de a másik csak eltolta magától.

–Hiába. Annyira népszerű vagy, hogy nem érted. -sóhajtott, kedvetlennek érezte magát, ki akart jutni onnan.

Hyunjin azonban megállította úgy, hogy két kézzel megragadta a vállát, és fel is állt onnan, ahol volt.

–Figyelj... Lehet, hogy először jársz valakivel, de ez nem újdonság számomra. -mondta Hyunjin, miközben a másik szemére szegezte a tekintetét, amely figyelmesen nézte őt. –Nem tudom, mi a franc van, vagy miért vonzódom hozzád annyira, de te igen. Nagyon is tudod.

–Hyunjin...

–Szóval, kérlek, arra kérlek, hogy továbbra is találkozzunk, Jeongin. -tette hozzá, mielőtt a kisebb bólinthatott volna, és mindketten csendben csókolták  egymást.