Az jó ha vannak barátai az embernek. Igaz? Szerintem is. Csak akkor van baj ha úgy érzed, hogy az egyik barátod iránt többet is érzel mint kellene. Értem itt azt, hogy picit többet nézel felé, többet gondolsz rá s másként mint másokra, és ha mással látod elszorul a torkod miközben mosolyogsz azt mondva "minden rendben". Nos igen, én is egy ilyen balfasz vagyok. De igazából mindigis ilyen voltam. Mindig olyanhoz vonzódtam aki rólam tudomást sem vett, vagy ha mégis akkor csupán csak barátként tekintett rám. De, kezdem lassan megszokni a dolgot, még úgy is hogy az elején mindig borzasztóan tud fájni.
Ugyan kit akarok áltatni?! Sosem szokom meg, soha. Ahogy azt sem fogom megérteni, hogy miért ver engem a sors, mieltt jut csak a második hely nekem, miért lát mindenki csak egy eldobható pótlékot bennem.
Most is ezen gondolkozom miközben sokadik poharam igyekszem kiüríteni. A pláne az, hogy közben elvileg én a többiekkel bulizom. Na jah... A látszat nem mindegy. Mindenki azt hisz amit csak akar. Iszogatok közben pedig figyelem a többieket és úgy teszek mintha figyelnék rájuk. Tudom azt is, hogy Chan vágja mi van, de ennek ellenére sem szól rám mert tudja erre van ilyenkor szükségem. Na persze igazából a többiek is figyelnek rám, de mégse úgy mint Chan, vagy mondjuk Felix, Changbin vagy Hyunjin. Túl jó emberek a barátaum. Mondtam már? Ha nem akkor most megtettem. Mikor aztán unni kezdtem a dolgokat otthagytam a fiúkat azzal, hogy ki kell mennem a mosdóba. S tenyleg kellett menni. Hát mentem is. Viszonylag gondmentesen értem el a kívánt helyet, aztán végeztem is dolgom ami után kezet is mostam. Visszatérőben vettem észre, hogy kicsit többen lettünk így ezzel együtt aut is, hogy valószínűleg valahol megint csak én leszek a felesleges harmadik. Ezúttal nem volt kedvem hozzá. Nem mintha máskor lett volna. Mindegy is. A lényeg, hogy vissza sem tértem igazán a többiekhez, inkább csak letelepedtem a pultnál. Ugyan tökmindegy hol vagyok, de mégis jobb távol tőlük. Csak hát amilyen a szerencsém nem maradhattam sokáig egyedül. Minho jött utánam, így ő volt aki visszaterelt a többiekhez.
Ez van jelenleg. Itt ülök köztük, koccintok velük és mosolygok holott belül üvölteni tudnék. Elég csak végig néznem a társaságon máris sírhatnékom is támad. Mindenhol párok amerre csak nézek, vagy ha nem akkor csajozni illetve pasizni próbálnak. Felix volt akivel közöltem tervem.
- Figyelj csak.. szólnál Chan-nak hogy lelépek? - fülébe mondtam, igen, mert a suttogást nem hallotta volna akkora hangzavarban mint ami volt - Nem bírom már ezt. Hazamegyek.
- Biztos? - kérdezett vissza mire kicsit bólintottam neki - Hát jó. De taxival menj és amint hazaértél írj. Jó? - ismét csak kicsit bólintottam neki.
Ezután álltam fel ismét, de már úgy hogy dzsekim is vettem fel. Búcsúzásképpen intettem a társaságunknak és ott is hagytam őket. Jobbnak láttam lelépni mielőtt túl sokat iszom, na nem mintha az is kevés lenne amit eddig ittam, meg persze jobb volt megelőzni egy sírós kiakadást aminek vigasztalás lett volna a vége, amit aztán végképp nem akartam. Kiérve a klubból, mert hogy ott voltunk a többiekkel, előkotortam mobilom és hívtam magamnak egy taxit. Aztán mikor megvolt csak jól arcomba húztam sapkám, hogy ne ismerjenek azért fel. Ha nem muszáj ne lássanak ahogy nem kellene.
- Úgy tűnik nem csak én léptem meg. - olyat ugrottam, hogy csak na.. el is vágódtam volna ha nem kap el a megszólaló.
- Te... Te a szívbajt hoztad rám. - az már mellékes, hogy nem csak az ijedtség miatt ver hevesen szívem.
- Bocs. - el is eresztett - Nem akartalak megijeszteni.
- Mindegy már. - rántottam vállat, majd kezeim jól eldugtam zsebeimben, hisz elég hideg van.
- Ha te mondod.. - furcsálltam valahogy jelenlétét, azt meg főleg hogy cxak úgy odajött hozzám.
- Ki küldött utánam? - befoghatnám, fe muszáj volt megkérdeznem.
- Hogy mondod? - adta az értetlent.
- Jól hallottad.
- Jah, igen. - rá se kellett néznem, tudtam, hogy elmosolyodott - Nem küldött senki. Magamtól jöttem és ha hiszed ha nem, de nem utánad. - felé is néztem hisz nem hittem neki - Untam a bulit, szóval jah, itt vagyok. - végszóra meg is állt előttünk egy taxi.
- Biztos. De én most megyek. - nyitottam is a kocsit.
- Figyelj, nem követlek, tényleg, de nem mehetnék veled? Osztozhatnánk a fuvardíjon.
- Jó. - az a bolond szívem visz bele mindig minden hülyeségbe.
Ezekután Mingi, mert hogy ő volt aki volt olyan kedves a frászt hozni rám, miután én beültem a taxiba, beült mellém. Indult is a kocsi amint megmondtam a címet. Ha már én hívtam előbb engem vigyen haza, aztán Mingi azt csinál amit akar vele. Lehet beszélgetni akart volna, de én nem, ezért csak az ablaküvegnek döntöttem fejem s néztem kifelé, néztem az elsuhanó, összemosódó tájat. Mingi azonban ezt másként gondolta, mert nem sokkal ezután fogott és magához húzott, hogy fejem vállán állapodott meg.
- Csak jobb mint a hideg üveg. - fogta is meg így fejem. De csak kis ideig tette, gondolom míg úgy hitte nem mozdulok el onnan, aztán keze vállamra került s ott is maradt.