A napok teltek, és hamarosan eljött a karácsony. Sokat kellett vesződnöm a többiekkel, mert még így is, hogy már ott álltam Taehyung háza előtt, gyomoridegem volt. A barátaim meghívtak, amivel semmi gond nincs, de ez az itt alvós dolog nagyon furcsa. Persze megértem, hogy a többiek azért akarnak itt maradni mert inni fognak, de én sajnos még nem nyúlhatok alkoholhoz.

A múltkori majdnem csókunk után nem volt több ilyen alkalmunk. Voltunk kettesben, például mikor kimentünk egy program keretein belül a parkba csillagokat nézni. Rohadt hideg volt, és a pléd se volt valami kényelmes, de ahogy ott feküdtünk és beszélgettünk, miközben a kilátás valami elképesztő volt úgy éreztem, a világon semmi gondom nem lehet többé.

- Na végre! - ugrott JongMi a nyakamba, mikor meghallotta a kopogásom. Isteni illatok terjengtek a konyhából, a kutyus akit elneveztünk Kiflinek a kanapén feküdt és a farkával Jungkook combját verdeste, hátha a férfi megkíméli és ad neki egy kis simit.

A kis beszélgetésünk óta Jungkookkal már kibékültünk. Nos, fogjuk rá. Párszor meglátogatott a kávézóban, mikor leesett neki, hogy nem fogok elmenni, vagy elhagyni Taet csak azért, mert ő azt mondta. Nem haragudtam rá már a kezdetekben sem, hisz ismerem a múltjukat, és értékelem, hogy a legjobbat szeretné Taehyungnak.

- Szia - csillant fel Tae szeme mikor a konyhába értem. Épp főzte az ünnepi menüt, de egy röpke pillanatra letette a fakanalat, magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra. - Hogy vagytok?

- Nagyon mocorog - simítottam a hasamra. - Azt hiszem, közel járunk.

- Mikorra vagy kiírva?

- Január eleje - biccentettem oldalra a fejem. Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, mert egy időben elfelejtettem, és amúgy se érdekelt. Nincs annyi pénzem, hogy szülés előtt befeküdjek, ezért már össze voltam csomagolva egy táskába a nagy napra, hogy mikor kihívom a mentőket csak felkapják a cuccom és menjünk. Taehyung sose mondaná, de látom néha rajta, hogy a természetemből fakadó hanyagság zavarja. Remélem, hogy amint megszületik a kicsi, ez változni fog. Nem akarom se megbántani, se azt, hogy miattam folyton idegbe legyen, ezért mindent meg fogok tenni, hogy jobb ember legyek.

Hamarosan el is készült a vacsora, és leültünk a hatalmas asztalhoz enni. Kifli mindenkihez odament egy kis kóstolóért, és bár Tae úgy tanítja, hogy nem kap semmit amit mi eszünk, ma kivételezett vele. Elvégre neki is karácsony van. JongMi már az első falatnál elkezdett vedelni, de olyan mennyiséget amit még életemben nem láttam.

- Nem lesz baja - súgta oda Tae. - Mindig így kezdi, sokat iszik, hány egy kicsit, attól kijózanodik majd megint iszik és bealszik. Nem veszélyes.

- Élvezi? - vontam fel a szemöldököm és néztem a nőre, aki Jungkookkal már a negyediket koccintotta.

- Persze - nevetett fel Tae, és töltött magának is. Elém is került egy pohár, de én nem vettem el. Azt hittem csak elfelejtették, ám mikor mindenki felállt, és rám néztek, kissé kínosan éreztem magam.

- Alkoholmentes. Koccintani neked is kell - magyarázta Jungkook. Rögtön bátrabban ragadtam meg a poharat és húztam le mintha igazi alkohol lenne.

- Wow - bukott ki Taehyungból az őszinte csodálat. - Ha megszületik a pici, muszáj tartani egy vedelős estet. Ez a mozdulat igazi profikra utalt.

- Pedig nem ittam előtte se sokat - vigyorodtam el. Bár alkoholmentes volt, mégis valami furcsa bizsergés járta át a testem, ami nagyon jól esett.

Vacsora után átmentünk a fához, ahol már vártak bennünket az ajándékok. A kezdeti furcsa érzésem a hasamban visszajött, és ennek semmi köze nem volt a gyerekhez. Amitől már az eleje óta tartottam, utolért. Én nem vettem senkinek semmit, mert bár nagyon szeretem őket, fogalmam sem volt mit kellene, vagy mit tudnék venni. Persze Tae mondta, hogy ezzel nincs semmi baj, de pár csomagon ott volt a nevem, ami még kellemetlenebbé tette a dolgokat.

JongMit cseppet sem érdekelte a szituáció, térdre esett, és feltépte a sajátját, amit Tae-tól kapott. Mikor kinyitotta a dobozt, mindenki lefagyva bámulta a lányt. A kezében egy rózsaszín zselés anyagú dildót tartott, ami ide-oda himbálózott. JongMi hangos nevetésbe tört ki és Taera nézett.

- Ezért mondtad, hogy Josh csak holnap jöjjön át te szerencsétlen - mondta vihorászva. Taehyung keresztbe fonta a karját és nagyokat bólintott.

- Mikor összevesztetek kijelentetted, hogy egy fasz nem fasz. Tessék, most van még egy.

- Be voltam baszva! - vágta vissza, de még mindig mosolygott.

- Most is be vagy! Nem akarsz bemutatkozni neki? - mutatott a játékszerre. JongMi a könnyeivel küszködött, lenyúlt és átadott Taehyungnak egy kisebb dobozt.

- Te valami elveszett ikrem vagy. Nézd meg - mutatott rá, és átadta neki. Tae valamivel nyugodtabban nyitotta ki az övét, de mikor meglátta mi van benne, hasonló reakciója volt, mint JongMinak. Jungkook is belepillantott, de ő nem lelkesedett érte annyira. Homlokára csapta a tenyerét, és elfordult, kissé vöröses arccal. Tae nagyokat nevetve két ujjal kihúzta a doboz tartalmát.

Először nem tudtam mi ez, és a két ember akik segíteni tudtak volna annyira nevettek, hogy már a földön fetrengtek. Lassan leültem Taehoz hogy jobban szemügyre tudjam venni.

- Olyan töketlen voltál az elmúlt években, hát tessék, itt vannak a tökeid.

Amint JongMi kimondta, az agyam rezonált rá, és felismerte. Ezek műzacsik, mondhatni olyan stressz labdaszerű feltöltött golyók. Csatlakoztam Jungkookhoz, aki visszaült a kanapéra, amíg ezek hátul kiröhögték magukat. Észbe kapva előrehozták nekünk is az ajándékunkat de Jungkook szabályosan elutasította a kibontást. Én azért megkíséreltem, bár közel sem kaptam olyan ajándékot, amit ők. Egy gyönyörű lila tokot kaptam az új telefonomra, Jungkook pedig... Nos neki alapos volt a félelme, mivel ő egy felfújható guminőt kapott, rettentő piros ajkakkal.

- Ti megvesztetek - jelentette ki, mikor elkezdték felfújni.

- Lehet, de csak neked nincs csajod. Kioktatni engem lehet úgy, hogy nincs senkid? - Taehyung kezdte elveszíteni a beszédkészségét, ami bevallom elég vicces volt.

Az idő gyorsan telt ezekkel. Taenak igaza volt, JongMi addig ivott, amíg el nem aludt a kanapén Jungkook ölében. Kook is elszundított, mivel Kifli felment a kanapé támlájához, lefeküdt, és Jungkook pont a hasára tudta hajtani a fejét, így nem volt neki kényelmetlen. Készítettem róluk egy képet, hogy holnap elhiggyék amit mesélek. Taehyung lágyan megfogta a kezem, és elindultunk felfele, a szobája felé.

Valamit nagyon magyarázott, de olyan halk és kusza volt, hogy semmit se hallottam vagy értettem belőle. Előre hátra dülöngélt, ezért úgy éreztem, segítenem kell neki. Ledöntöttem az ágyra, fölé magasodtam és elkezdtem levetkőztetni. Furcsa volt mert a szeme csukva volt, mégis ahova nyúltam, ott megemelte magát, hogy könnyebb legyen levennem. Felkúszott a helyére, én pedig a takaró után nyúltam, mikor hirtelen megragadta a kezem, és behúzott az ágy közepére, maga mellé.

- Hé, ebben a ruhában voltam egész este! - mondtam, miközben próbáltam elmenekülni a szorításából.

- Nem baj. Van mosógép, majd holnap lehúzom az ágyneműt. Most csak élvezni akarlak.

Homlokát az enyémnek döntötte, és mosolygott, amit a nyitott ajtótól beszűrődő halvány fény miatt láttam.

- Remélem nem érezted magad kényelmetlenül.

- Miért?

- JongMi és én eléggé elszabadultunk. Ami az ajándékokat illeti. Nem akartalak felzaklatni vagy ilyenek.

- Taehyung, én is értem a viccet, jól éreztem magam. Piás hülyék - végig simogattam a fejét, miközben beszélgettünk. Csoda, hogy nem kezdett el dorombolni, láttam rajta, mennyire élvezte. A telefonom megrezzent az asztalon, de ma nem érdekelt semmi. Nyugodt voltam, békés, és nagyon jól esett, hogy Taehyung úgy aludt el, hogy a karjaiban voltam. A mai nap tökéletes volt.