- Te totál bolond vagy? - borzolta össze a hajam JongMi. Három napja ezen lovagol, és ma még a kedvenc kávézómba is követett. Én csak meg akartam inni egy teát, miközben dolgozok a laptopomon, de neki meg kellett jelenni kifaggatni. Újra.

- Nincs más, amit mondhatnék. Tegnap is ez volt a sztori. És ma is ugyan az.

- Akkor se értem, mit akarsz egy terhes lánytól.

- Nem akartam semmit, csak nagyon megtetszett a szituáció. Kevés embert látok manapság önzetlenül segíteni a másiknak. Te jutottál eszembe - vallottam be. Láttam rajta, hogy elmosolyodott, jól estek neki a szavaim.  - De teljesen mindegy, három napja nem láttam. Valószínűleg nem a környéken lakik, úgyhogy soha többé nem tudok vele beszélni.

Éppen csak belekortyoltam az italomba, mikor közeli morajt hallottam.

- Mit akarnál mondani, ha megint látnál? - jött egy ismerősen ismeretlen hang. JongMi mögött felállt valaki, és az asztalomhoz sétált. Szeme nem hasonlított ahhoz a kék fényű lányéhoz. Jegesen nézett le rám. Pedig ő volt az. A szívem majd felrobbant. Hallott minket? Azt hiszi zaklatni akarom? Hogy kémkedek? - Zaklatni is fogsz? - kérdezte, mintha hallotta volna a gondolatom.

- Na jó - állt fel JongMi is. - Én most magatokra hagylak, mert bár rohadt kíváncsi vagyok erre, szekunder szégyenérzetem van tőletek. Egyébként gratulálok - rázott kezet a lánnyal, aki értetlenül nézett rá. Felém fordult, és eltakarta a száját, hogy a vöröske ne lássa. - Majd hívj fel, ha túléled - artikulálta.

- Elkenődött a rúzsod! - kiáltottam utána. Még kiskorunkban megbeszéltük, hogy mind a hármunknak lesz egy menekülő mondata, amit ha elsütünk, a másiknak kötelessége segíteni rajtunk.

- Ezt már elhasználtad a hónapban - intett vissza se nézve felmutatva a középső ujját, majd kiment az ajtón. Sóhajtottam egyet, és visszafordultam a hóhérom felé, aki ugyan úgy állt. Hasát alulról támasztotta, de nem ült le. Csak továbbra is engem szuggerált, és kopogtatta ujjait a hasán. A körme is nagyon szépen ápolt volt, sima francia, de a szerénység sosem hátrány.

- Én Kim Taehyung vagyok - kezdtem bele, hátha a tiszta közeledésem eloszlatja a fejében kavargó sötét gondolatokat. - Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. Leülnél? - mutattam az előttem levő üres ülőkére. Nagyot sóhajtott, és tette, amire kértem. Lassan, kimérten, ügyelve arra, hogy a baba ne koccanjon oda az asztal széléhez. Akarom mondani a pocakja.

- Nem, te ne haragudj. Hiba volt hallgatóznom, de egyszerűen mikor magamra ismertem nem bírtam a csak ott ülni. Amúgy is mérges voltam.

- Miért? - vágtam a szavába. Nem vagyok túl illedelmes, de érdekelt. Jobban, minthogy vissza tudjam fogni magam. Mi történik velem?

- Áh, ez olyan terhes dolog - simított a hasára. - Gondolom. - Tette hozzá halkan.

Nem láttam az ujján gyűrűt. Az ékszerei sem arról árulkodnak, hogy lenne valakije. Mint az első találkozásunkkor, most is egyedül volt. Mi folyhat a háttérben?

- Első gyerek? Ha kérdezhetem - hátráltam ki, de megrázta a fejét.

- Semmi gond. Első lesz. De meglepetésnek szeretném a nemét.

- Nos, ha tovább húzhatom a dolgokat, neked roppant jól áll a terhesség úgy hogy szerintem csodás anyuka leszel.

- Nem tudhatod - mutatott felém. - Lehet, hogy szörnyű ember vagyok. Hisz szóba álltam egy idegennel, és úgy beszélek vele, mintha már ismerném. Mi van, ha pszichopata vagyok?

Felnevettem. Olyan aranyosan tudja összezavarni saját magát, miközben engem próbál. A világ ismét megszűnt körülöttem, csak ő és én voltunk. Pedig imádom ezt a helyet, de most nem tudtam semmi másra fókuszálni, csak arra, hogy valahogy még itt tartsam, és megtudjam, miért akarom ennyire megismerni.

- Ekkora véletlen nem lehet - előrébb hajoltam, hogy ne kelljen olyan hangosan kimondanom, de ezt is csak a hatáskeltés miatt csináltam. - Két pszichopata nem lehet egy helyen.

- Te nem vagy az - közölte nyersen, apró fintorral az arcán.

- Lássuk csak - szegtem le a fejem. - Figyeltelek, követtelek, elkaptalak mikor összeestél, tehát kijelenthetjük, hogy már voltál a karjaimban, ráadásul ezt mocskosul élvezem, holott nem is ismerlek. Kicsit se érzed azt, hogy pszichopata lennék? - biccentettem oldalra a fejem.

Megnyalta az alsó ajkát, és hátradőlt. Úgy nézett rám, mint ahogy a tanárok néznek egy diákra, miután valami bődületes nagy marhaságot mondtak.

- Kimondom amit gondolok, rendben? - nem mintha eddig nem ezt tettem volna. Ha ennyire vagány, ki fogja bírni az őszinte énem. Ha nem, még mindig tudom JongMit okolni, elvégre ő volt az, aki kitanított erre. Én sokkal nyálasabb, átlátszóan rámenősebb és taktikázósabb vagyok. De úgy érzem - valamiért-, hogy ez nála nem működne. Azaz nem lenne jó véleménye rólam. - Nagyon tetszik, hogy ilyen vagy. - Arcáról lerítt, hogy nem érti, mire mondom, ezért folytattam. - Itt egy terhes nő, akinek valószínűleg otthon van egy párja, te mégse félsz szóba állni egy olyan idegennel, aki az előbb beszélt ki téged. Én hiszek a csodákban. Nekünk találkoznunk kellett.

Na jó, össze kell szednem magam. Ennek a gondolatmenetnek nem is volt értelme. Nem csodáltam a mostani fejét, azt se tudta, mit mondjon erre. Láttam rajta, hogy próbálta összerakni a dolgokat.

Ám ahelyett, hogy válaszolt volna, megdermedt, és zavarodottan tekintett fel rám. Felállt, és egy gyors köszönés után kifutott a helyiségből. A pult mögött kikerekedett szemekkel figyeltek rám a csajok, akik azt várták, mikor szedem végre fel a lányt. Ismerem őket, kedvesek, de olyanok, mint JongMi. Túl sokat láttak belőlem.

- Kicsit elszúrtad nem? - kérdezte a főnök, HyeJi, aki a kassza mögött könyökölt, hatalmas vigyorral az arcán. - Ne aggódj. Ha tudnád, amit én megértenéd.

- Miért te mit tudsz? - álltam fel a helyemről.

- Bocsi, dolgoznom kell - mutatott hatalmas műkörmével a konyha irányába.

Kifizettem az italom, és én is menekülőre fogtam. Rájöttem, hogy elbasztam, és ez elszomorított. Most, hogy tudja, én is ide szoktam járni nem jön többé? Miért futott el, mi rosszat mondtam? Nem is emlékszem mi volt a téma, annyira tetszett, hogy beszélhetünk, hogy nem is figyeltem magamra. Arra, amit mondok.

És amit a legjobban bánok-

- hogy még mindig nem tudom a nevét. 

Boldog Mikit mindenkinek, remélem sok virgács lett a cipőkben❄️💙#teambadgirls👀