Taehyung

Ahogy befordultam a kedvenc kávézóm utcájába, már ott tartottam, hogy eldobtam volna a telefonom a francba. Az egy dolog, hogy a világon összesen két embert voltam képes igazán közel engedni magamhoz, de hogy ennek a két embernek folyton basztatnia kell! Persze tudom, ez a barátok dolga, elvégre minek ellenség, ha vannak barátaid, de néha letagadnám őket.

- Én csak azt mondom haver, hogy nem minden csaj érdemli meg, hogy lemenj torokig - kezdett bele a vulgáris szavak használatába. Azt hiszi, ha rondán beszél jobban megértem. Mintha valami idióta lennék. Ki a vezérigazgató, én vagy ő?

. Úgy mondod, mintha mindben az igazit látnám - nevettem fel. Bár tudtam, hogy nem kellett volna kimondanom, mert amit ez után kaptam eddig, az mindig felbaszott.

- Tudod, hogy értettem. Mégis mindig megvárod, hogy kimondjam. Mióta JeYi meghalt el vagy kenődve. Pedig már öt éve!

- Tudom.

- A gyász nehéz, és ebben nem szeretnélek kioktatni, de amit csinálsz, az önpusztítás. Minden héten más nő, eldobod őket mint valami szemetet ha meguntad. Nem, nem mikor meguntad, hanem mikor érzed, hogy közeledni akarnak.

- A pénzem miatt cseszd meg! - álltam meg az ajtó előtt. Nem, ezt a hangulatot nem vihettem be a kedvenc helyemre. Olyan kedvesek szoktak lenni velem az emberek, a pultosok, nem érdemelték volna meg, hogy rájuk szabadítsam a poklot. - Ha nem látnám, hogy minden ribanc csak a pénzem miatt akar lefeküdni velem, megváltoznék! Mégis, hogy keressek úgy nőt magam mellé, hogy szinte mindenki ismer?!

Bontottam a vonalat. Igaza van, én vagyok a bolond. Tudom, hogy segíteni akar, tudom, hogy egy fasz vagyok. Mégis felhúzom magam rajta. Mert megváltozni már nem tudok. Mintha ez az 5 év beleégett volna a tudatomba, és ez lennék én. Pedig régen teljesen máshogy gondolkodtam. Segítettem az embereknek, és nem kerestem hátsószándékot. De mióta a feleségem meghalt, nem találom a párom.

Kim Taehyung. Ez a név átok számomra. Mindenki, aki csak hallotta tudja, hogy milliomos vagyok a cégem miatt. A cég, ami gyerekkori álmom volt, de mikor a sok munka meghozta a gyümölcsét, mindenki elirigyelte tőlem. Mindenki, még a nevelőszüleim is, akiknek feltett szándéka volt, hogy orvos legyek. Nem tudom mi az istennek. Tűfóbiám van mióta megszülettem.

Leültem és rendeltem egyet a kedvenceim közül. A lehulló faleveleket nézve megjött a kedvem a sütőtökhöz, ezért kértem egy olyan ízű lattét. Zseniálisan meg tudják itt csinálni, és a tejszínhab keverve egy kis fahéjjal a tetején jobb ízt ad neki mint bármi más. Jobb, mint az orgazmus.

Na jó. Azért a vicceskedésnek is van határa.

Ahogy elméláztam az előttem elsuhanó kocsisorokon, észrevettem, hogy rezeg az asztal. Pontosabban nem az asztal, hanem a telefonom. De most nem Jungkook volt, aki rendesen felkúrta az agyam, hanem a húga JongMi. 

JongMit nagyon szeretem, szinte nekem is a húgommá vált az idő során. Soha nem akart lefeküdni velem, és én se akartam megfektetni. Bár lehet az utóbbi inkább csak azért igaz, mert a legjobb barátom húga. Azért nekem is vannak elveim.

- Cukorcickó - szóltam bele a telefonba. - Mi újság?

- Hallottam a bátyámat, és meg akartam kérdezni, hogy jól vagy e.

- Áh, csak a szokásos - legyintettem, miközben belekortyoltam az italomba. - Tudod milyen.

- Csak jót akar.

- De elég hülye módon - forgattam meg a szemem. De mit várhatnék tőle, hisz ismerem. Sose volt épelméjű. - Történt valami?

- Azon kívül, hogy épp próbálom rávenni a spermiumokat, hogy induljanak el a méhem felé semmi.

- Hogy mi? - nevettem fel. A kezem a szám elé emeltem, mert erre a válaszra nem számítottam, pedig ismerem őt már vagy, nos, jó rég óta.

- Tudtad, hogy egyes olvasmányok szerint a szex utáni jóga segíthet teherbe esni? Miután Josh kiürítette a tárat, lefekszem az ágy mellé gyertya pózban. Az azt jelenti, hogy jó magasra felemelem a lábam. Így a kis fickók nem a combomon fognak távozni, hanem remélhetőleg befelé, és az egyik végre -

- Oké - oké! - állítottam le még mielőtt elsírom magam a nevetéstől. - Tudom, sokszor mondtam már, de néha mikor megkérdezem, hogy ,,mi?" nem kell mindig válaszolni. Mármint nem így.

- Tudod, milyen vagyok. Nem köntörfalazok, és nem hazudok.

- Igen - sóhajtottam - Ezért szeretlek. Te mindig megmondod nekem a tutit, akkor is, ha fáj.

- Én azt vallom, hogy véletlenek nincsenek. Azért vagyok az életedben, hogy -

Elkezdett egy mondatot, de én már nem is figyeltem rá. Megakadt a szemem az utca másik oldalán álló nőn. A nap épp akkor bújt elő a felhők mögül, és esküszöm, mintha egy pillanatra a nő előtt megjelent volna a volt feleségem. JeYi. A nőhöz sétált, tenyerét a vállára emelte, majd elmosolyodott, és felém biccentett a fejével. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt.

Te jó ég, mióta nem aludtam rendesen?

De igaz, ami igaz, pont az esetem volt. Hosszú vörös tincsek, kéken ragyogó szemek, gyönyörű mosoly, és kerek mellek. Gyönyörű szemszínéhez illő ruhája volt amit az őszi szellő lazán fújdogált. Külföldi volt, látszott az arcán, de cseppet sem rontott az összképen. JongMi új csávója is amerikai vagy mi szösz.

Csak egy bökkenő ékelődött a történetbe. Terhes volt. 

Sylus fanfictiont szeretnék olvasni és írni de szerintem a magyarok 80 százaléka azt se tudja ki ő XD Nem is találtam vele magyar FF-t, csak angolt, azt meg nem értem🥲🥲